Rég megérett az idő arra, hogy e telepü­lés rövid históriája nyomdába kerüljön. Pedig itt nem szokott hiányt szenvedni a vállalkozó kedv – mondtuk beszélgető­társainknak, tiszteletes Hegyi István helybeli lelkésznek és a Thúry Gergely egykori országgyűlési képviselő nevét viselő iskola fiatal igazgatójának, ifjabb Tusa Jánosnak. Ami késik, nem múlik – jött a felelet. Gyűlt már dokumentációs adat, de Mezőföldön is érezteti jelenlétét az ilyenfajta munkák két hátráltatója: az idő és a pénz hiánya.
A falu határából római pénzek láttak napvilágot, bizonyítva azt, hogy előttünk is jártak itt idegen népek. Mi azért nem vagyunk idegenek itt, mert több mint ezer esztendeje lakjuk ezt a földet, ebben nyugszanak elődeink csontjai. Tamásfalva Szörcse felőli részén feküdt egy régi, a térképről eltűnt falu: Domokosfalva. 1635-ből származó adat szerint akkor hat család lakta. A helyiek emlékezete úgy őrzi, hogy a tatárok pusztították el. Volt Székelytamásfalvának több tanú­tevője is valamikor, akik többet tudnának mesélni múltjáról. Egyik éppen az említett Thúry Gergely, aki az általa épített katolikus templom alatt alussza örök álmát, a másik a néhány éve kidőlt millenniumi tölgy­fa, mely helyett a faluközösség ugyan újat ültetett, de öreg törzse még ott hever a patak mellett, várja, hátha védettebb-száraz helyre költöztetné valaki, hadd hirdesse még néhány évtizedig: „él még nemzetünk”.
– Hogy magyarok lakták ezt a vidéket a második székely telepítés előtt is, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a zabolai határban emelkedő Tatár-halom mélyen hallgató sírjai, amelyeknek ásatásán egész fiatalként én is ott voltam – jegyezte meg Demes Botond zabolai alpolgármester, akitől a falu jelenkori gondjai felől érdeklődtünk. Mint mondta, van remény az ivóvízrendszer kiépítésére, felújítják a Kovásznáról erre tartó makadámút burkolatát, s a belülről megújult Thúry-kastély külsejét is szeretnénk tataroztatni.
Falunapra és a helybeli férfikórus fennállásának 40. évfordulójára készültek, amikor Tamásfalván jártunk. A pávai Réti József fa­ragómester készített kettős emlékkopját az alkalomra, mely az időjárás viszontagságaitól védő burokban várta az avatóünnepséget a Szégyendomb tetején. A Szégyendomb meg­nevezésről és eredetéről ifj. Tusa Jánostól érdeklődtünk. A helyi szájhagyományban fennmaradt változata  szerint „ennek tetejében állt az a bizonyos zöld asztal, amely mellett a kastély gazdája elkártyázta a família vagyonát”. Sikeresen működik a Székely­tamásfalváért Egyesület, mely pályázat útján szerzett pénzt az első falunap megszervezésére és a hagyományos húsvéti szánozást éltető hagyományőrző csoport ruházatára. Az igazgató elmondta, az idei gyereknap alkal­mával iskolai kirándulást szerveztek az erőd­templomáról híres Prázsmárra, és hosszabb időt töltöttek a kökösi Natura Parkban. Július 22–27-e között mintegy húsz tamásfalvi gye­rek egyházmegyei táborban vesz részt Finta Iringó tanárnő vezetésével.
Hegyi István tiszteletes elmondta: lassan tizenöt esztendeje, hogy Tamásfalván szolgál. s ez idő alatt hozzávetőleg húsz fővel apadt híveinek száma. Az egyházközség 420-as lélekszáma (a szomszédos Székelypetőfalvá­val együtt) egyelőre stagnál. Apagy testvértelepülés lelkészével az egyházközség is tartja a kapcsolatot. Érdekes a helyzet, ugyanis az ottani lelkész egyben alpolgármester is, de nem alakult ki velük testvér-gyülekezeti viszony. Túl vannak már több kölcsönös látogatáson, itt is, ott is vállalták mindketten a templomi vendégszolgálatot. Tavaly külföldi és helyi támogatással újrafedték templomukat, nagyon szeretnék, ha idén kívül is lehetne újítani. Takarosan él az egyházközség: két hektárnál valamivel több erdőbirtokkal és tizenöt hektárnyi földdel rendelkezik, de sajnos a bérlési viszonyok olyanok, mint Há­rom­széken: meg kell elégedniük azzal a hozadékkal, amennyiben meg tudtak egyezni. Most nyári vakációs hangulat uralkodik. Bizonyára részt vesznek a közelgő Kálvin-napokon, augusztus 24-én nőszövetségi találkozóra készülnek.