Tulceán, mivel a Duna mellett van, igen-igen tisztelik a vizet. Ezért támadhatott valakinek az az ötlete, hogy a városban működő szép szökőkútban ne csak nyáron, de télen is szökdössön a víz. Ezt másképp nem lehet, csak úgy, ha fagyálló folyadékot töltenek bele, különben elfagy.
Mégpedig jó töményet, mert nagy a hideg. Öntöttek is bele, és az eredmény nem maradt el. Az élelmes autósok kimerték a szökőkút vizét, illetve a fagyállót, és járműveikbe öntötték. Ebből is látszik, hogy a jó szándék nem mindig elég.
Székelyföldön mindenki szeretné az autonómiát. Sőt, Bukarestbe és Brüsszelbe is elvitték politikusaink óhajunkat. Megvan a szándék Székelyföld fejlesztésére is. Tizennyolc év alatt ide fejlesztettük. Akarni nem nehéz. Megvalósítani már nehezebbecske. Egyelőre azon vitáznak az okosok, hogy ki mit akart hamarabb, és ki akarja jobban. De hogy konkrétan mit akarunk, arról nemigen van szó. Pedig milyen jól hangzik majd a választási kampányban ez a régiófejlesztés. Ennek tanulmányozására szakintézeteket hozunk létre. És tanulmányozzuk, és tervezzünk. Mostanig mit is csináltunk? És konkrétan: mit akarunk? Kutatás nélkül is látjuk, hogy nincs infrastruktúránk, ezért elkerülnek a turisták és a beruházók. Nem sikerült elérnünk, hogy egy becsületes utat építtessenek a Székelyföldön. Nem sikerült kilobbizni egy ipari parkot sem. Nincs egy komoly nagyvállalatunk, amely itteni nyersanyagot dolgozna fel exportra. Mit tudnánk kivinni? A pityókát? De egyelőre inkább importáljuk, mert mások mindig olcsóbban tudják adni, mint mi. Őket támogatják. Ott van még a borvíz. Az is mások kezén. Egyéb? A fát élelmes politikusok már eladták. Maradt az erdő, meg a föld. Azt is eladjuk? Tudom én, hogy ezek apró dolgok a nagy-nagy fejlesztési tervek mellett, de nem kellene mégis ezeken is elgondolkodni?
Csak azon töprengek, hogyan is lesz tovább, ha autonómiánk lesz, és elkezdünk fejlődni. Az autonómiában a székeken székelők nagyobb székekre fognak vágyni, és kikiáltják a királyságokat. Ahány szék, annyi királyság. És a székeket trónra lehet cserélni. Így lesznek a kis székeken székelők nagy királyok, és még nagyobb (kis)királyok. Sőt, tovább lehet fokozni az önállósulást. Az én házam, az én váram. Ahány ház, annyi szokás. Ahány falu, annyi önkormányzat. Ez azért is jó, mert sok tisztségviselőre lesz szükség, így csökken a munkanélküliség. Arról viszont már álmodni sem merek, hogy ezekből idővel Székelyföldi Egyesült Államok lesz. Mert akkor nem lévén más, aki ellen harcolni, egymásnak fognak esni a (kis)királyok. No, de az még odébb van. Egyelőre még egy, a Székelyföldet reklámozó táblát sem tudunk kitenni. És akkor hogyan jelöljük meg Székelyföld széleit? Sebaj, nagyobb dolgokban nagyobb sikereket érünk majd el. Ezért jó lenne addig is közelibb és konkrétabb dolgokkal is foglalkozni.
