Idén másként ünnepeltek, mert kitárták a korszerű borvizes kezelőközpont ajtaját. Az Erzsébet-kút melegített gyógyvizével teli a fürdőmedence, hamarosan itt is beindul a gyógyítás. Az épület előcsarnokában az egykori Előpatakot bemutató képkiállítást láthattunk, azon jeles személyiségek portréit, akik a le­pergett két évszázad alatt meglátogatták a hajdan híres fürdőhelyet. A kiállításon kapott helyet a helybeli borvíztöltöde palackozott gyógy­vize, az Erzsébet-víz, amelyet meg is lehetett kóstolni. Ismét bemutatták Borzos Iacob helybeli faragómester fából készült szobrait-emléktárgyait és a Görögországból Árapatakra hazaköltözött Vasilios mester vezette Vetro Artistico Glass cég üvegműves munkáit. A kezelőközpont előtt a szintén helybeli fara­gómester, Molnár Sándor előpataki fekete­égerfa-rönkbe faragta az „előpataki vízvilá­got”. Az ünnepnek azonban más hozadéka is volt: szombaton mutatta be Neamul răstignit (Meg­feszített népem) című, Sepsi­szent­györ­gyön megjelent kis könyvét Vasile Antonie Tămaş görögkeleti teológus, akit a letűnt rendszer börtöneiben szenvedett rabok sorsa ih­letett verselésre, s miként megjegyezte: „ezekkel a halálraítéltekkel együtt sok magyar ember is szenvedett Nagyenyed, Szamosújvár, Mára­maros­sziget börtöneiben”.
A fürdőhely központjában csak a csobogó patak és az örök életű zenepavilon idézte a régi Előpatak emlékét. A színpadon a helyiek, az előpataki iskola, a Bodza­-vidék, Ko­vászna, Za­bo­la, Fo­garasföld is bemutatta népszokásait-táncait, fellépett az erősdi Árvalányhaj gyermekcsoport, a ci­gányság műsora is színpadra ke­rült. A magyar né­pi és szórakoztató zenét vasárnap a kálnok–kő­rös­pa­taki fúvós­zene­kar szolgáltatta. A két­napi fergeteges műsor közönsé­gé­ből természetesen nem hiányozott a környék cigány lakossága sem: „aprómun­kásként segítettek mindenben – nyilatkozta Nicolae Cucu alpolgármester –, és visel­kedésből je­lesre vizsgáztak”.