Itt alakult meg elsőként Romániában, egészen pontosan 1924. január 3-án a Braşovia jégkorongcsapat. Nem sokkal később, de ugyanebben az esztendőben életre hívták szintén Brassóban a Coltea együttesét. A következő idényben lépett Bukarest, majd 1926-ban Kolozsvár... 1929-ben aztán színre lépett Csíkszereda. Megállás nélkül pörgött az idő kereke, és Csíkszereda az ország legerősebb jégkorong-„fellegvára” lett. Romániai élcsapatot el sem lehetett képzelni csíki játékosok nélkül. Hozzánk, Háromszékre is jutott belőlük, előbb Kézdivásárhelyre, majd Sepsi­szentgyörgyre, ahol rövid időn belül, 1976 tavaszának előestéjén a csíkszeredai, gyergyószentmiklósi és székelyudvarhelyi játékosok közreműködésével a Köcher János alapította Sepsiszentgyörgyi Egyesülés felsőházi bérletet váltott. Ott pedig adott pillanatban az ország negyedik legjobb együttese lesz a két fővárosi csapat (Steaua, Dinamo) és a Csíkszeredai SC mögött...
A sportág egére felszaladt együttesünk, sajnos, rossz kezek irányítására jutott, s fokozatosan eltűnt a csillagos ég látóhatáráról, majd nem sokkal később a műjégpályája is. Marad viszont a sportág iránti szeretet az emberekben, a sportkedvelő fiatalokban, akik megpróbálják átmenteni a jégkorongot, megalakítva a Királypingvinek Jégkorong Klubot. Az egykori jégkorongozók – akik be is szállnak az Erdélyi Független Amatőr Jégkorong Liga bajnokságába – mellett egyre nagyobb teret kap a gyereksereg, más szóval élve: a jövő. Ez azt jelenti, hogy a klub lentről építkezik, vagyis igyekszik emeletről emeletre (korosztályról korosztályra) haladni, s így ezen az úton visszakapaszkodni oda, ahová a Köcher János alapította Egyesülés feljutott. Erről az „építkezésről” beszélgettünk Kernászt Hubával, a klub egyik alapítójával, vezérével, menedzserével, edzőjével.
– Túl vagytok egy jégkorongbajnoki éven, s minden bizonnyal készülődtök a következő bajnokságra. Milyen tanulságokkal járt a bajnoki év?
– A gyerekek határozottan sokat fejlődtek. A sok rendezvény, melyen jégre léptek a kicsik, az edzőtáborozás, az itthoni munka, a gyerekek szorgalma, kitartó hozzáállása sokat nyomott a latban, felszínre hozta fejlődésük tagadhatatlan jeleit. Ej, ha volna nekünk is egy fedett jégpályánk, olyan, amilyennel rendelkezik például  Karcfalva, Brassó, a két helység, ahová eljárunk edzőtáborba rendszeresen (Karcfalva), s hetente egy alkalommal edzeni (Brassó). A többi jeges edzést itthon, a rögtönzött műjégpályán végezzük.
– Azt jelenti, hogy rövid időn belül mentek Karcfalvára?
– Igen, augusztus 19–24. között ott leszünk, napi két edzést végeznek a gyerekek, egyet szárazon és egyet a jégen. Nagyon kell ez a kicsiknek. Az az igazság – s ez tagadhatatlan –, hogy jó az itthoni jég is, a kis pálya is, de nem az igazi, a gyerekek sem a korcsolyázás, sem a játék terén nem tudnak felnőni az igazi elvárás szintjére.
– Miért csak heti egy edzésre utaztok Brassóba?
– A válasz egyszerű: ennyire futja zsebünkből. Egy óra díja 300 lej. S akkor még ott a szállítási díj...
– Hány korosztályt foglalkoztattok?
– Kettőt, az U10-es és U12-es korosztályú gyerekekkel foglalkozunk. Akik kiöregedtek az U12-ből, azokat átadtuk a Brassói Koronának, mely együtt a Kézdivá­sárhelyi Bikákkal közös csapatot szerepeltet az U14-es korosztályban. Az együttes két edzője, Márton Sándor és Piszarenko Jevgenyij megbízható mester. Egyébként már a tavalyi bajnokságra is adtunk három játékost: Tódor Ábelt, Timaru Tamást és Szőcs Bencét. Az új bajnoki idényre hét játékos mehet át a szomszéd együttesbe, természetesen, ha ők is akarják.
– És akkor nézzük a megmaradt játékoskeretet.
– Sorolom is a neveket: Solymosi Tamás, Taghavi Dario, következik két kislány:Taghavi Jázmin és Schuller Kinga, majd egy sor legényke: Anghel Kiss Áron, Gergely Zsolt, Bokor Dávid, Gáspár Szabolcs, Nagy Tamás, Demeter Gergő, Tankó Ábel, Brassai Máté, Kernászt Máté, Józsa Artúr, Sütő Barna, Bogyán János, Ugron Ákos, Szilágyi Nagy Zétény, Szilágyi Nagy Nándor, Kocsis Roland, Kocsis Tamás, Balázs Már­ton, Balázs Előd, Huza Tamás, Bódi Zsombor, Ambrus Bence. E gárda mellett rendszeresen jár korcsolyázni egy csapat gyerek, szorgalmasan részt vesznek a korcsolyaoktatásokon. Eb­ből a gyerekseregből fogjuk bővíteni a jégkorongozók keretét. Egy év korcsolyaoktatás után jöhet lassan a jégkorong.
– Az edzők?
– Ugron Endre, Bogyán János II., Szarka Máriusz és jómagam mint menedzser és edző.
– Milyen eredménnyel zártátok a múlt bajnokságot?
– Az U10-eseknél a játék a fontos, nem számolnak eredményt, rangsort, az U12-esek a rangsor második felében zárták. E két korosztályt nevezzük a 2013–2014-es bajnokságokra is.
– A soron következő lépés?
– Három gyerekkel – Kernászt Máté, Kerestély Krisztián (ő Linzben él, ott jégkorongozik), Nemes Márton (ő pedig Székesfehérváron él, és tagja az Ócskay Jégkorong Akadémiának) – a szlovákiai Trencsénybe utazunk, ahol részt veszünk a híres jégkorongozó,  Marian Gaborik – aki egyébként kint játszik az Egyesült Álla­mokban, az első ligás New York-i Rangers játékosa – nemzetközi edzőtáborában. Július 21–27. között Trencsényben leszünk. Egyébként ez a Nyugat-Szlovákiában fekvő város sok neves játékost adott a szlovák jégkorongnak, öten közülük pedig kint játszanak az Államokban. Ez az öt játékos is ott lesz a nemzetközi edzőtáborban, besegítenek a munkába.
– Hazatértek Trencsényből, s elkezditek a szárazedzéseket?
– Augusztusban feltétlenül, aztán megyünk Karcfalvára az edzőtáborba, majd hazatérve onnan, itthon szárazedzésekkel folytatjuk a munkát, hogy aztán heti egy jeges edzésre be-bemenjünk Brassóba.
– A keretek, a korcsolyázók táborának bővítésére gondoltatok-e?
– Természetesen igen. Szeptemberben és utána is sorra járjuk az óvodákat, iskolákat, majd korcsolya- és jég­korongtáborokat szervezünk a gyerekeknek. A télen újra megrendezzük a tavaly oly jól sikerült Tavi Jég­korongfesztivált...
– Ami pedig a játékot, magát a jégkorongozást illeti?
– El fogunk járni mindenféle kuparendezvényekre. Az U10-eseknél az a szabály, hogy mindenik benevezett csapatnak kell szerveznie egy kupaküzdelmet, tehát nekünk is, az U12-esek pedig a bajnoki pontokért fognak csatázni.
– Támogatóitok?
– Mindenekelőtt a nagyon áldozatkész szülők – élek a lehetőséggel, s ezúton is megköszönöm támogatásukat, nélkülük aligha élnénk –, aztán következnek a cégek, intézmények: az RGT (nadrággyár), a Novotech (Citroën-szalon), a Bertis, az Alternet, a Gercomp, a Depo, a Vipbend, a Fenestela, a Capitaly, a Király-Trans, a Lordok Pékség, a Plantavit, aztán feltétlenül meg kell említenünk a városi tanácsot, a Román Jégkorongszövetséget (felszerelést adott a gyerekeknek). Valamennyiüknek ezer köszönet és hála.
***
Eddig a Királypingvinek „jövőjéről”, a jégkorongpalántákról beszélgettünk Kernászt Hubával, de  van egy felnőttekből, veteránokból álló Királypingvin-csapat is, mely az Erdélyi Független Amatőr Jégkorong Ligában játszik. Lapunk adós e liga idei bajnokságának végeredményével. Nos, most törlesztjük ezt az adósságot:
1. Csíki Autosport    22    20    2    105–40    60    2. Csíki Golden Time    22    19    3    104–27    58
3. Gyergyói Pingvinek    22    18    4    102–40    54
4. Csíki Ferguson    22    17    5    102–51    50
5.Csíki Kakasok    22    14    8      93–59    42
6. Madarasi HC    22    11    11      78–70    33
7. Zsögödi Medvék    22    8    14      59–92    24
8. S. Királypingvinek    22    8    14      60–100    22
9. Csíki Pro Hoki    22    5    17      46–95    15
10. Csíki Terkő HC    22    4    18      57–108    14
11. Szentimrei Sasok    22    4    18      46–108    13
12. Udvarhely    22    4    18      47–109    11    (Nem tüntettük fel a hosszabbításban nyert és vesztett mérkőzések pontjait.)
Végkövetkeztetésként hadd tegyem hozzá: örvendetes, hogy nem halt ki városunkból a sportág, hogy szép számban vannak hívei, szerelmesei, akik tesznek is a jégkorong újjáéledése érdekében. Siker kísérje fáradozásukat.