Egységes spanyol konyháról nem beszélhetünk, a Spanyolországban jellemző ételek földrajzi egységenként és éghajlati övenként változnak, hiszen a múlt század elejéig a hatalmas távolságok és földrajzi akadályok (hegyek, külön szigetek) miatt a kommunikáció nehézkes volt Spanyolország tartományai között.
Az ízeket továbbá Spanyolország rendkívül gazdag történelme is befolyásolja: a spanyol konyhának főleg római, mór és zsidó gyökerei vannak. A mórok rendkívül nagy hatással voltak Spanyolországra, és néhány mór ételt még ma is fogyasztanak. Többek között a történelemnek köszönhető az is, hogy a disznó igen népszerű. Évszázadokon át ez a keresztény gyökerek, a „tiszta spanyol vér” kifejezőeszköze volt, hiszen a muszlimok és a zsidók nem ehetnek disznóhúst. Az Amerikából Európába behozott zöldségek először Spanyolországban jelentek meg, és ma a modern spanyol konyha elengedhetetlen összetevője a burgonya, a paradicsom, a paprika és a bab. Főleg ezek a sajátosságok különböztetik meg a spanyol konyhát a többi mediterrán ország gasztronómiájától. Bár jellemzői területről területre változnak, bizonyos sajátosságok megegyeznek, és olyan nemzeti ételek is vannak, amelyeket az ország minden táján fogyasztanak.
A főzés egyik elengedhetetlen alapanyaga az olívaolaj, sokan ennek tulajdonítják, hogy Spanyolországban és általában a mediterrán országokban sokkal nagyobb az átlagéletkor. Spanyolország a világ olívaolaj-termelésének 44 százalékát adja. A zöld olívabogyó, amely leszüretelés után élvezhetetlenül keserű, a napon fermentálva kapja savanykás ízét, aromáját, majd töltve és különféle páclevekben tartósítva forgalmazzák. A sáfrányt szintén gyakran felhasználják. Sok étel alapja a sofrito, amely fokhagymából, hagymából, valamint paradicsomból áll, és amelyet olívaolajban főznek meg. A húsok közül a birkát, a bárányt kedvelik, ezeket gyakran egészben nyárson sütik, de felhasználnak marha-, borjú- és sertéshúst, a szárnyasok közül pedig a csirkét kedvelik. Fogalom a spanyol sonka.
A fogások mellé szinte mindig bort (sherryt) kortyolgatnak. Kenyeret szinte minden mellé esznek, és a nyári hónapokban salátát is szinte mindig fogyasztanak, amelyhez sokféle alapanyagot használnak, a zöldsalátán, a paprikán, a paradicsomon, uborkán kívül a rizst, a karfiolt és a gyümölcsöket is. Olajos, hagymás dresszingeket készítenek, de a salátáknál sokszor rögtönöznek, az ánizs, a rozmaring, a kapri, a sherry alkalmazásával teszik változatosabbá azokat.
A különböző különleges sajtok (juh-, tehén- és kecskesajtok, gyakran vegyesen is) és kolbászok is igen népszerűek, sok ételt pedig babból készítenek. Desszertnek általában tejtermékeket (népszerűek a pudingok, pl. a rizspuding: arroz con leche) vagy gyümölcsöt, gyümölcssalátát, krémeket, fagylaltokat fogyasztanak, süteményeket és tortát csak különleges alkalmakkor, a „fiestákra” készítenek, az ünnepekre hagyományos diós, mandulás süteményeik is vannak.
Boraik kellemes, könnyű száraz, kissé fanyar ízhatásúak. A spanyol hozzánk, magyarokhoz hasonlóan borivó nép. Főzéshez használva pedig érdekes kivételes ízt ad egy-egy ételnek.
A spanyolok viszonylag korán reggeliznek, de nem túl bőségesen. Az ebéd és a vacsora különösen nyáron a nagy meleg miatt későbbre tolódik.
Nemzeti ételek
Spanyolország egyik fő nemzeti étele a paella, amely Valenciából származik. Fő összetevői a rizs, a sáfrány és az olívaolaj, ezenkívül tengeri falatokkal, hússal és zöldségekkel körítik. Serpenyőben készítik sofritoalappal.
A cocido tipikus spanyol főételnek, a paella mellett Spanyolország másik reprezentatív nemzeti ételének számít, főleg a középső és északi területeken. Általában különböző húsokat, kolbászokat, zöldségeket és babot tartalmaz.
Népszerű szokás a tapas fogyasztása. Ezt általában este kilenc-tizenegy között, vacsora előtt fogyasztják, és mellé bort, sört vagy sherryt isznak. A tapas általában többféle, igen erősen ízesített tengeri falatokból, esetleg húsból és kolbászból áll. Madridban, Észak-Spanyolországban és Andalúzia néhány részén az éttermekben étvágygerjesztőként, fogpiszkálóra tűzve, ingyen kínálják.
Egy másik hagyományos spanyol szokás a churro fogyasztása desszertként. A ropogós édességet általában forró csokoládéba mártogatják (chocolate con churros).
A tortilla de patata, gyakran csak tortillának hívják, szintén igen elterjedt. Ez gyakorlatilag tojásból készült omlett sült paradicsommal. A gazpacho Andalúziából származik, de egész Spanyolországban találkozhatunk vele. Hidegen felszolgált leves, amelynek fontos összetevője a paradicsom, ezenkívül (elkészítési módjától függően) olívaolajat, fokhagymát, uborkát, erős paprikát, száraz kenyeret, ecetet tartalmazhat, de nincs két étterem vagy két település, ahol ugyanolyan gazpachót készítenek.
(Forrás: Fejér Anikó és Utazás-Nyaralás-Spanyol konyha)
