Nem tudok hallgatni, nem tudom nem leírni és nem közzétenni fájdalmamat, megdöbbenésemet, osztályfőnöki és tanári szégyenemet, esetleg felelősségemet, és egyben nyilvános vitára szólítanék minden felelős tényezőt.
A kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Líceum XII. D osztályfőnöke vagyok-voltam. 25 diákom érettségizett, magyarból 25 sikeresen, történelemből is 25, földrajzból (illetve 1 filozófiából, 1 pszichológiából) is, románból pedig 10 volt átmenő és 15 bukott. Azaz 15 diáknak nem sikerült az érettségije az osztályból.
A II. félév kezdetén tartott hivatalos „szimulálási” eredmény hajszálra ez volt. Osztályom szülői értekezletén (amelyen az igazgatóság is jelen volt, sajnos a tantárgyat oktató kolléganő egyéni okok miatt hiányzott), gyűléseken és mindenütt, ahol lehetett: kiabáltam, könyörögtem, siránkoztam... és semmi nem történt. Megpróbáltam más középiskolai tanárt felkérni a hiányosságok pótlására – becsületből, kollegialitásból nem vállalták.
Néhány megdöbbentő adat: a 25 diák félévi, román tantárgyból elért átlaga 8,85. A „szimulálási” átlag 3,80. Több mint öt jegy a különbség! Elkezdtem szétszedni a gyerekeket: hogy lehet, hogy téged 9-essel zártak le a félév végén, és 1,20-at értél el? Honnan van neked ennyi 9-es, 10-es jegyed, vagy 9-es, 10-es félévi dolgozatod? Válaszok: soha nem volt szóbeli feleltetés, senkinek, a felmérőket és félévi dolgozatokat úgy írhattuk, hogy füzet, könyv kinyitva, padra téve... és így tovább. Mikor a kolléganővel beszéltünk, azt mondta: „Bela, clasa ta e foarte ügyes, să nu faci probleme...”
15 fiatal megbukott az érettségin. Ahogy keddi írásában Fekete Réka is sorolja: a be nem tartott oktatási törvény, diákjaim kényelmessége, a szülők hanyagsága és főleg a saját osztályfőnöki lanyhaságom, a valahogy lesz majd magatartásom, mind-mind okozója ennek.
Tisztelettel kérem mindazokat, akiknek szavuk van: szóljanak a nyilvánosság előtt, mondják el véleményüket, hiszen ennek nem szabad többet megtörténnie. Mi, akik oktatjuk e gyerekeket, nem engedhetjük további, újabb évfolyamok selejtként való kiengedését az iskola padjaiból. Népünkért, nemzetünkért felelősek vagyunk Isten és ember előtt!
Tisztelettel:
Cseh Béla,
a XII. D szomorú osztályfőnöke
