Július 2. és 6. között idén is megszervezték a IX. Kézdi-Orbai Kerületi Ifjúsági Tábort a gelencei erdő egyik tisztásán. Mivel XVI. Benedek pápa meghirdette a hit évét, táborunk során mi is azt kértük Jézustól, hogy növelje bennünk a hitet.
Továbbá célunk volt a Szentháromság, a legnagyobb hittitok megértése – erre azonban egy élet is kevés volt Szent Ágoston számára, ezért nekünk is be kellett érnünk a három isteni személyről tartott elmélkedésekkel. Az első nap sátorhúzással, ismerkedéssel és játékkal telt el. Másnap reggel fájó volt az ébredés, sokan nem voltunk felkészülve a hidegre, harmatra, a kemény fekvőhelyre, és legfőképp a „korai”, 8 órai ébresztőre, de sikerült ezzel is megbirkózni. Előadásával új magot ültetett belénk a gelencei tisztelendő, Fülöp László, aki személyes példákkal is bemutatta nekünk az Atya szeretetét, tanácsokkal látott el minket. Az ízletes ebéd után energiánkat labdázással, métázással vezettük le. A testi táplálékot szükségszerűen kiegészítettük lelki táplálékkal is: szentmisén vettünk részt Isten legnagyobb templomában, a természetben. Vacsora után felcsíki és moldvai táncokkal ismerkedtünk, és keringővel is próbálkoztunk. A harmadik nap reggelén Drócsa László kézdikővári plébános előadása nagy hatást gyakorolt ránk. A legnagyobb meglepetés Tamás József püspök úr látogatása volt. A délutáni kikapcsolódás és szentmise után Szentségimádásra került sor. A negyedik napon, az utolsó tábori előadáson Bálint István csíkszentgyörgyi segédlelkész beszélt nekünk a harmadik isteni személyről, a Szentlélekről. Szavaival és különleges módszereivel megmutatta nekünk, miként irányít minket a Szentlélek: csak annyi a dolgunk, hogy észrevegyük. Este a tábor egyik legszebb eseménye következett: minden táborozó egy tető alatt imádkozott, így kérve az eső elálltát. Imáink meghallgatást nyertek, mivel nemsokára a vihar továbbállt, tehát a tábortűz köré gyűlhettünk. A tűz fénye mellett minden kiscsoport újrajátszotta a számára legemlékezetesebb pillanatokat, melyek felelevenítése során újból nagyokat nevettünk. A későbbiekben az idő énekkel és beszélgetéssel telt el, néhányan pedig ébren őriztük a tüzet.
Az utolsó reggelen a búcsú fájdalmas volt, hiszen olyan szeretetközösségé kovácsolódtunk, amelyből nem kívántunk kilépni. Hálával tartozunk mindazoknak, akik fáradságos munkával, anyagiakkal, odaadással vagy imádsággal járultak hozzá e varázslatos tábor sikeréhez, amelyen több mint negyven fiatal vehetett részt.
Bándi Eszter
