Sepsiszentgyörgy az a hely, ahol a városlakót valósággal üldözi és provokálja az Ilyen volt, ilyen lett vizuál-memória-párhuzam játék.
Legalábbis ott, ahol befejeződtek az építkezési munkálatok. Vagy nem kezdődtek újra. Egy kábel miatt. A wireless-forradalom hullámgörbéjének a tetején. Olyan ez, mint egy bírósági tárgyalás: alapfokon kész lennének a munkálatok, de fellebbezett a gyatra minőségű járdakő és a nyomást nem bíró vízvezeték. Jogerős döntés 2015-ben. Kivéve, ha nem lesz halasztás...
Sepsiszentgyörgy folyamatosan (sz)épül. Szinte nincs olyan városrész, ahol a légkalapács ne kapkodna légszomjasan levegő után, ahol a kotrógép ne emelné büszkén magasba, hogy aztán újra és újra, fáraszthatatlanul kátyúmélybe süllyessze kíváncsian kotorászó sárkányfejét. Szinte nincs olyan zegzug, ahol a járókelők ne tikkadoznának bágyadtan a délibábos porfelhőben, vagy ahol eső után ne lavíroznának a munkaterületeken kialakult sártenger-labirintusban. A pohár teli fele: ha por van, nincs sár, ha sár van, nincs por. Rengeteg munka és még ennél is több pénz szükségeltetik ahhoz, hogy a város behozza az előző polgármester és csapata által „kiépített” hátrányt. Legyünk türelmesek, kérte tőlünk nemrég polgármesterünk, aki arról biztosított, hogy 2015-re a város majd minden szöglete olyan lesz, mint egy képeslap.
A szinte tökélyközeli, legtöbb részén „fotótökéletes” Erzsébet park jó hírnevét felső ki-bejárata árnyékolja be. Évek óta. A polgármesteri hivatal tudakozóirodája lehet a megmondója, hány kérést iktattak már be ezzel kapcsolatban. Mindhiába. Különösen a városban működő baba-mama-papa klubok és egyesületek igyekeztek felhívni az illetékes szervek figyelmét arra, ami földi halandónak egyértelmű. Hiába.
Még egy ereje teljében levő, épkézláb egyénnek is kihívást jelent a közlekedés e lépcsőkön. És akkor még egy szót sem ejtettünk az idősekről, a rokkantakról, a mozgássérültekről, a babakocsis szülőkről, a kisgyermekekről vagy a bringásokról.
Ennyire kiüresedett volna a városkassza, hogy nem jutott még két lapátnyi aszfalt, egy rabszekérnyi szegélykő, vagy „kovácsmintás” korlát? Ennyire süketek lennének azok a szervek? Ennyire empátiaszegények? Ennyire hidegen hagynák őket az imént említettek e hellyel kapcsolatos, évek óta megoldatlan problémái? Pedig egy Európai Kulturális – vagy Akármilyen – Fővárosi címre pályázó városban ez lenne a minimum! Nem, polgármester úr! Az ilyen mértékű embertelenséggel határos nemtörődömség nem érdemel türelmet!
