Örök nyugalomra helyezték tegnap Katona Tamás történészt, egykori politikust a budapesti Farkasréti temetőben. Boross Péter volt miniszterelnök búcsúbeszédében kiemelte: Katona Tamás hűséggel és alázattal látta el munkáját, felelősségteljes posztokat töltött be nehéz körülmények között. Katona Tamás hosszú betegség után június 28-án, 81 éves korában hunyt el.
Boross Péter, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke búcsúbeszédében úgy fogalmazott, Katona Tamás huszonhárom évvel ezelőtt kezdte meg nehéz munkáját: igyekezett rést vágni a bozótban egy szebb, tökéletesebb Magyarország felé. Fodor Pál, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója azt mondta, hogy egy oszlop dőlt le Katona Tamás halálával, hiszen oszlopa volt ő a magyar történetírásnak. Csak 2002-ben kapta első igazi történészi állását, mégis az ország egyik legismertebb, legkedveltebb történésze lett – mutatott rá. Közölte: Katona Tamás a tényekkel sokszor rosszul álló népét okította, kiegyensúlyozottabb történelemszemléletre nevelte. A szertartáson több százan vettek részt, Katona Tamás urnáját huszárok kísérték. Katona Tamás az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének nyugdíjas munkatársa, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc értő kutatója volt. Az egyetem elvégzése után könyvtárosként dolgozott. Az 1960-as évektől a Magyar Helikonnál, majd az Európa Könyvkiadónál volt szerkesztő és műfordító. Az 1970-es évek elején az Európa, illetve a Helikon jelentős részben az ő kezdeményezésére indította meg a mintegy ötven kötetből álló Bibliotheca Historica sorozatot. Szintén az ő szerkesztésében indult a Pro Memoria sorozat. Katona Tamás 1990 és 1998 között országgyűlési képviselő volt, először az MDF, majd az MDNP színeiben. 1990 és 1992 között külügyminisztériumi, majd 1992-től 1994-ig miniszterelnökségi politikai államtitkár volt. 1994 és 1998 között az I. kerület polgármestereként is dolgozott. 2000-től 2002-ig Magyarország varsói nagykövete volt.
