Első következtetésem: ha tisztességes, karakán nép lennénk, nem hagynánk cserben eme gerinces vezetőinket, s minden önkormányzat, sőt: minden intézmény – művelődési ház, iskola, közhivatal –, és aki teheti, majd minden magánember is kitűzné a napot és a holdat, kék-arany sávos ősi szimbólumunkat. Ha lúd, legyen kövér! Hadd lássuk, miként indít pert a kormány képviselője az egész nép, s nemcsak némely falvak, városok vezetői ellen.
Igen. Az egész  nép ellen, mely – felfogásuk szerint – idegen ezen a földön, amiként szimbólumaink is idegenek, önazonosságunk is idegen eme urak és az őket pórázon rángató még nagyobb urak, ennek a szerencsétlen, az erkölcs törvényeit, sőt: önmaga valós és igaz létét, országának igazi jellegét  megtagadó, úgymond nagy vezetők  „elvi álláspontja” szerint.
A második következtetésemet már félig megfogalmaztam. Igen, ennek az országnak az urai idegeneknek tekintenek bennünket. Ide jönnek, ide küldik őket – ha küldik, s nem itt, közöttünk élő, bennünket gyűlölő vagy erre a gyűlöletre szorgalmazó honfitársaink közül „jelölik” ki őket –, jönnek valahonnan, megjelennek a „megbízatásukkal”, hogy minket alázgassanak. Lapozgatják a törvénykönyveket, értelmezgetik a paragrafusokat, amelyek nemcsak úgy, így is lehetnének értelmezhetőek, s törvényekre hivatkozva – amelyek ha vannak is, rossz törvények, embertelenek, mert egy népet, nemzetrészt a hazájától megfosztani szándékozóak – még keltenék is látszatát, miszerint ők a törvényesség őrei. S valójában az történik, hogy onnan, a törvényesség védőbástyája mögül okádják a gyűlöletet, akarnak megalázni, megfosztani saját önazonosságától egy háromnegyed milliós lélekszámú népet, fosztanának meg méltóságától egy tőlük idegen nemzetrészt, a székelységet.
Így hát elítélendő az is, ahogy hozzánk viszonyul az ország hatalmi gépezete, s az is, ahogy mi viszonyulunk önmagunkhoz. Mind­annyian – ők is és a  mi vezetőink is – minősítjük önmagunkat.
Ők: végzik a maguk alantas, az erkölcs törvényei ellen vétő munkájukat. Mi meg: lapulunk…
Magunknak csak ezt mondhatom: Ne legyünk hát tétlenségünkkel a vétkesek cinkosai!