Dancsuly János, aki támogat bennünket Bátony­te­renyén, annyira buzgó volt, hogy beült az autóba, lement Bonyhád­ra, kétszázvalahány kilométerre, és elvitte Bátonytere­nyére a szalagfűrészt. Egy nagy, üzemképes gyári szalagfűrész ott van. Várjuk a lehetőséget, hogy tudjuk hazahozni. A gyalupadokkal vagyunk egy kicsit botladozóban, de megoldódik az is – mindezt Réti Zoltán fafaragó, asztalos mondja, aki a kézdivásárhelyi tan­műhely beindításán ügyködik. Ez­ idáig az akarat és a helyiség áll ren­del­kezésükre, s mint látható, jó anyaországi emberektől gépeket is kapnak. Vajha itthon a gyalupadokat bár be tudnák szerezni?
A tanműhely indítását őszre tervezik, célja, hogy mesterséget tanuljanak a diákok.
Nem mindenki oda való, hogy érettségizetten egyetemre kerüljön, egyre többen vannak, akik egy jó mesterséggel jobban érvényesülnének – magyarázza Réti Zoltán. Az idei Szakma Sztár Fesztiválon Orbán Viktor magyar miniszterelnök is azt mondta, egy jó szakma felér egy diplomával. Felkarolóban Magyar­országon a szakmai képzés, mert ott is elcsúsztak egy kicsit, sok a diplomás munkanélküli, akit ki tartson el.
A tanműhely leendő inasai egyébként a beavatáson túl vannak, tucatnyi, zömmel csernátoni, pár kézdivásárhelyi fiatal június végén Bátonyterenyén egyhetes táborozáson vett részt, az ottaniak pályáztak képzésükre, teljes ellátás, délelőtt foglalkozás a műhelyben, délután kirándulás a környékre, Hollókő, Szentkút – az eredmény: mindannyian készítettek egy-egy szerszámosládát, amelyhez néhány kéziszerszámot is kaptak.
Kedvcsinálónak épp elég ennyi, Réti Zoltán bízik benne, az eredmény sem marad el. Az nem baj, mondja, ha mindenik gyermek nem tart ki, ha marad négy vagy hat, aki a szakmát meg akarja tanulni, talán jobb is. És – teszi hozzá – nyitott a pálya, indítson más is, ács-, kőműves-, kovácstanműhelyet, mert aki már megszerez egy diplomát, a könnyebb szelet kenyér reményében el fog menni, s azok ritkán jönnek vissza.