Jómagam idestova húsz éve behatóan foglalkozom a különösen fenyőfából épült házak vagy ilyen építőanyagokkal beépített lakások gombakártételével, a kár eredetének és elterjedésének diagnosztizálásával, az előállott helyzet okának feltárásával és a gombátlanítás mechanikai és vegyszeres orvoslásával tanácsadás, nem pedig vállalkozás szinten. Az eddigi nagyobb, felkérésre elvégzett munkáim külön dossziéban a mellékelt írásos véleménnyel és a bizonyító fényképekkel bárki okulására megtekinthetők. Jogos büszkeséggel állíthatom, hogy ott, ahol a lelkiismeretes felmérést követően tanácsomnak megfelelően jártak el, soha nem jelentkezett újra a gomba.
Írásomnak nem az a célja, hogy bárkit, aki vállalkozásával ezt a munkát tekinti pénzkeresési foglalkozásának, érdemeiben, netalán szakmailag minősítsek, annál is inkább, hogy nem ismerem tevékenységüket, annak eredményességét. Azonban éppen a fentiek feljogosítanak a cikkben foglalt néhány kitétel megkérdőjelezésére.
Az igaz, hogy a leggyakoribb fakártevő a könnyező házigomba (Serpula lacrymans Schum), de ez nem az egyedüli. A pincegomba (Coniophora puteana Fries.), a korhasztó gomba (Poria vaporaria Fries.) csak a könnyezőn kívül a két leggyakoribb, hogy ne említsük a többi négy-öt, szintén előforduló farontó gombát. A pincegomba kimondottan állandó nedvességet kíván (ilyent találtam a brassói lutheránus tulajdonú házban, a Fekete-templom mellett, de Kézdivásárhelyen is). Tehát ez se kerülje el a szakemberek figyelmét.
Ami a módszereket illeti: természetes, hogy az a szaki, aki ebből él, egyben a vegyszereket is forgalmazza és el is végzi a gombátlanítást, ehhez mérten becsüli le a nem szintetikus és olcsón megvásárolható vegyszereket, mint a rézgálicot (CuSO4) vagy más, szintén fungicid szervetlen vegyszereket. Én eddig minden esetben a rézgálic (kékkő) 4 százalékos oldatát javasoltam – és bevált. Természetesen, a fertőzött részek alapos (sőt, biztonsági zónás) eltávolítása után. Ami a kőolajterméket illeti, valóban büdös és akár tűzveszélyes is, az viszont téves megállapítás, hogy a gombának nem árt. Legtöbb gombaölőszert kőolajtermékkel visznek oldatba. A hatás pedig együttes.
Továbbá az igaz, hogy a gombák ivaros úton spórákkal terjednek, és a fertőzés kezdeti okozói lehetnek. Ám nem ez a klasszikus eset. A javításra, építésre szánt faanyag (láthatatlan) fertőzöttsége viszi be a micéliumot (a gomba fehér vegetatív fonalát, amely a farostok hosszában halad) a lakásba. Ez tapasztalati meggyőződésem!
Félreérthető a fecskendezés szó is. Az épület nem befecskendezéssel menthető meg. Itt valószínű a korszerű, falakba juttatott fertőtlenítésre gondolt az interjúalany, amit éppen az általuk valószínűleg Magyarországon alkalmazott technológia részeként ismer. Ehhez, persze, komoly felszerelés és szaktudás kell.
A könnyező házigombának valóban dohszerű szaga van, de ezt nem a pókháló (azaz hifa-gombafonal) árasztja, és nem akkor, amikor friss, hanem ellenkezőleg, amikor már megjelent a rozsdabarna termőtest, és szórja a spóráit a légtérben. Ekkor allergiaokozó is lehet.
Remélem, Gál úr nem veszi rossz néven egy biológus „szaki” megjegyzéseit.