Kit ne fogott volna meg, bűvölt volna el gyermekkorában a hunok történelme, Attila király, Rika királyné és a csillagösvényen lovagló, himnusz szövegébe foglalt Csaba királyfi legendákba vesző története? Nemcsak a gyermeki érdeklődés tartja ébren a regéket: erről beszél közvetlen környezetünk megannyi elnevezése is. A téma iránti érdeklődést sokan nem veszítik el felnőve sem – a baróti Erdővidék Múzeumának nagyterme kedd este zsúfolásig telt a neves anyaországi és erdélyi szakemberek előadásának hírére.
Obrusánszky Borbála történész, Kelet-kutató a hun–magyar rokonságot érintő kutatásairól számolt be. A Journal of Eurasian Studies kiadvány munkatársa szerint a nyugati kutatók nem dolgoznak alaposan, leginkább a legendákra építenek, s nem hajlandóak figyelembe venni az elméleteiknek ellentmondó adatokat. Szerinte az antik forrásokat áthatóbban szemügyre kellene venniük, s el kellene fogadniuk azok valóságtartalmát még akkor is, ha eddigi szemléletük teljes újragondolásával járna. A nyugati történészek legnagyobb tévedésének azt rója fel: a hunokat úgy próbálják megérteni, hogy nem mélyülnek el, nem szentelnek elég figyelmet a keleti kultúrák megismerésének. Ha így tennének – vallja Obrusánszky Borbála –, nem kellene nyakatekert teóriákat gyártaniuk talán sosem létező kultúrákról: rengeteg gót, gepida és meroving kultúrából származó ötvösmű „párja” található meg azokon az ázsiai területeken, ahol a hunok honosak voltak. Az anyaországi történész szerint egyértelmű, hogy a székelyek megőrizték s évszázadokon keresztül tovább örökítették a hun hagyományokat: erről beszélnek helyneveink és az ásatások során előkerült számos lelet is.
Bodroghy-Csutak Attila történész a Csíki Székely Krónikáról – kik is állították össze 1533-ban 153 oklevél alapján, mennyire tekinthető hitelesnek, kik és miért vonták kétségbe eredetiségét, illetve álltak ki mellette – tartott előadást, ám közben az elmúlt fél évezred történelmének néhány érdekes momentuma is fel-felvillant. Mint mondotta, számára már világos, hogy a krónika mindannak ellenére valódinak tekinthető, hogy az eredeti példány nem, csak a tizenöt másolata ismert.
Bernád Ilona marosvásárhelyi néprajzkutató és természetgyógyász Régi magyar gyógyászat címmel tartott előadást. Mint mondotta, az évszázadokon átörökített orvoslás talán legfontosabb titkának tekinthető, hogy nemcsak a testet gyógyították, hanem a szellemre is figyelmet fordítottak, s teret engedtek a hitben rejtőző erőnek is. Állította, a modern mában sem szabad lemondanunk a füves emberek tudományáról, sőt, a mindennapok részévé kell tennünk, összhangban élve a természettel.
