„Ne szégyelld, ha szereted a kutyákat! Ne röstelld, ha egy kutya közelebb van lelkedhez, mint a legtöbb ember, akit személyesen ismersz. Hazug próféták és otromba, komisz emberek azok, akik megrónak e vonzalom miatt, és ezt mondják: »Az emberektől lopja el az érzéseket, melyeket a kutyájára pazarol! Önző, rideg fráter!« – ne törődj velük. Szeresd csak nyugodtan kutyádat, ezt a csillogó szemű, fáradhatatlan barátodat, aki nem kér barátságáért mást és többet, mint valamilyen szerény koncot és egy-egy simogatást. Ne hidd, hogy gyöngeség és önzés késztet az állatokat szeretni! Testvéreink ők, s ugyanabban a műhelyben készültek, mint az ember, s értelmük is van, néha bonyolultabb és finomabb, mint a legtöbb embernek. Mások nevezzék gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért, te sétálj csak nyugodtan kutyáddal. Jó társaságban maradsz, s Isten tudja ezt.”
Márai Sándor
Kánikulában vergődünk mindennap. Szenvedünk, ha így jobb... De vajon hogyan viselik ezt a pokoli meleget a hómezők, a kemény hidegek hősei, a szánokat vontató kutyák? – jutott eszembe arrafelé jártamkor Zágoni Zsolt négy alaszkai malamutja. Az a négy kutya, melyek gazdájukkal együtt igyekeznek Háromszéken meghonosítani az 1920-as években indult kutyaszánsportot. Beléptem, hogy megnézzem őket. Észre sem vettek. A 30–32 fokos melegben aludtak mind a négyen. Gazdájuk pár méterrel odébb nyugodtan végezte munkáját.
– Szelídek ők – így Zsolt –, barátságosak, hűségesek, magabiztosak és kiegyensúlyozottak. Érzik, hogy nem akarja bántani őket. S egyébként is, nem agresszívek az emberre. Ezt az ember iránti gyengédséget génjeikben hordozzák.
Zsolt egyébként a Balánbányai Alaszka Malamut Sport Egyesület titkára, 2007 óta versenyzője.
– Történt-e változás az egyesületen belül – kérdeztem –, nőtt vagy csökkent a tagok száma itt, Háromszéken?
– Nőtt, és hála Istennek, egy sepsiszentgyörgyi taggal, Barta Róberttel lettünk többen. Róbert négy kutyával fog versenyezni az előttünk álló idényben. A négy kutya: Ziva, Maia, Mama, Meni. Egyéves kutyák mind, tehát versenyképesek.
– A többi szentgyörgyi?
– Kovács Attila két kutyával – Nox és Wolf – fog versenyezni, én pedig néggyel – Lord (ötéves), Naigo (négyéves), Erosz (két és fél éves), Monti (egyéves). A felsorolt kutyák mind alaszkai malamutok. Az egyesület tagja még a Kiss család, Csaba és Eszter, ők kettes és négyes kutyafogattal versenyeznek, husky mind a négy. Szabó József pedig továbbra is a bíráskodással, az időméréssel lesz elfoglalva. Az idény végén versenyre kelt két kutyámmal Farkas Botond is. Remélem, „megfertőzték a kutyáim”, s idén ő is kutyatulajdonos és hajtó lesz.
– Ha már szóba került a verseny, nézzük, milyen eredményt értek el a szentgyörgyiek.
– Borszéken kezdődött a versenyidény, négy kutyával kezdtem, de aztán kettő összeverekedett, s a kizárás sorsára jutottam. Ezen a versenyen Kovács Attila a 2. helyet szerezte meg, következett a Gyilkos-tó Kupa, ezen Kovács a 2., Zágoni a 3.; a Kalibáskő vetélkedőjén a 3. helyet szereztem meg; Szentkeresztbányán Zágoni a 4., Kovács az 5., Farkas Botond a 7. helyen zárt. Hargitafürdő és Tusnádfürdő egy-egy versenye következett volna, de sajnos, mindkettő elmaradt. Helyettük részt vettünk egy kommandói kutyaszán-bemutatón a Hó Ünnepe rendezvény alkalmával. Érkeztek kutyaszánok Bukarestből, Csíkszeredából, Sepsiszentgyörgyről. A bemutató fénypontját a csíkszeredai Paradi Zoltán tizenhatos kutyafogata jelentette. Tizenhat kutya egy szán előtt... Szép látvány volt. Most készülünk a Gyergyói Lovas Napokra (szeptember 14–15.), idén is meghívtak egy bemutatóra. Na nem szánnal, hanem kerekes járgánnyal tartjuk a bemutatót. És lesz itt kutyakiállítás is, mondom ezt, hátha valakik kedvet kapnak, hogy itt bemutassák kedvenceiket.
– Az új versenynaptár...
– Még nem készült el. Az viszont már biztos, hogy január utolsó hétvégéjén Tusnádfürdő megrendezi hagyományos versenyét.
– És nálunk, Kovászna megyében mikor lesz verseny?
– Egyelőre nem tudni, csak azt, hogy gyengék a hóviszonyaink. Igaz, Kommandón megpróbálhatnánk, ott van hó, és adottak a feltételek. De hát ez nem csak rajtunk, a versenyzőkön múlik.
– Támogatók, szponzorok?
– Nincs nekünk ilyen. Saját erőnkből, egymást támogatva, segítve igyekszünk életben tartani sportágunkat. A kutyák szeretete, a kollégák, a versenytársak viszonyulása mindennél többet ér. Egy igazi nagy családot alkotunk a sok szép, kedves kutya társaságában, igazi barátok vagyunk, olyan barátok, akik mindig segítenek egymáson. Csodálatos. És példamutató is.
– Tervek, vágyak?
– Jobban teljesíteni, mint az előző idényben, na meg aztán tovább népszerűsíteni ezt a sportágat, mert szép és látványos. Vágyam? Hogy jobbra forduljanak a kutyaszánsport életben maradásához szükséges körülmények.
– Úgy legyen.
