Az ima legyen legfőbb erőnk, a család pedig legfőbb támaszunk – fogalmazta meg László Attila székelyudvarhelyi-szombatfalvi plébános tegnap a Perkőn a Szent István-napi búcsún tartott ünnepi szentbeszédében. A Szent István-búcsú Kézdiszentlélek központjában, a 2009-ben felavatott, a székelyudvarhelyi Zavaczki Walter Levente által készített Szent István-szobor előtti téren kezdődött délelőtt. A helyszínen a Kézdiszéki Székely Tanács kezdeményezésére két székely zászlót húztak fel.
Az ünnepség nyitányaként a kézdiszentléleki egyházi kórus Dávid Emil karnagy vezényletével egyházi énekeket adott elő, majd Balogh Tibor polgármester szólt az egybegyűltekhez, köszöntötte a hazai és határon túli – a budapesti, nyékledházi, szentgáli, alsónyéki, gönci és fóti – résztvevőket, a testvértelepülésekről érkezett vendégeket. Az elöljáró kifejtette: az élet ezeken a tájakon soha nem volt könnyű, hanem küzdelmes volt, de szent királyunknak sikerül össszefognia a magyarságot. Tovább kell adni az életet, az anyanyelvet – hangsúlyozta a község első embere, aki követendő példaként Szent István királyunkat említette. Tamás Sándor, a megyei önkormányzat elnöke hangsúlyozta: saját szülőföldünkön akarunk élni, gyermekeink megtalálják a boldogulás útját, a biztonságos magyar jövőt itthon, Székelyföldön. Bíró Levente, a Kézdiszéki Székely Tanács elnöke a Székelyföld tervezett feldarabolása ellen emelte fel a szavát, arra szólítva fel a felső-háromszéki székelységet, hogy az SZNT által meghirdetett nagy menetelésen, október 27-én egy emberként tüntessenek Kököstől Bereckig a Ponta-kormány régiósítása ellen, illetve az egységes Székelyföld mellett. Összefogással sikerül teljesíteni történelmi küldetésünket – hangsúlyozta Bíró Levente. Az ünnepségen közreműködött a kézdiszentléleki fiatalokból álló együttes, amely gitárkíséret mellett az alkalomhoz illő énekeket adott elő. Sebestyén Rita tanuló saját versét szavalta el, majd Sass Szilárd, Budapest XI. kerületének önkormányzati képviselője köszöntötte a testvértelepülés lakosságát, idézett a szent király Imre fiához írt intelmeiből, végül saját nevében ajándékozta meg az általa kezdeményezett Magyar Nyelvért Benedek Elek-díj idei nyertesét, Bándi Lilla Enikőt. Az ünnepség koszorúzással fejeződött be. A szobornál díszőrséget állt a bélafalvi Tuzson János Hagyományőrző Társaság három vitéze és a Szent Gellért Erdélyi Lovagrend Márton Áron Tartomány több képviselője.
A koszorúzás után a több száz fős tömeg egyházi zászlókkal az élen elindult a szent hegy felé, ahol 12 órakor ismét megszólalt a perkői kis kápolna harangja, búcsúra szólítva a Szentföld falvainak hívő katolikus népét. Előző nap, a hagyományokhoz híven, Kiskászon ifjúsága díszítette fel a Szent István-kápolnát és környékét. A kis kápolna mögötti szabadtéri oltár előtt több százan hallgatták az ünnepi szentmisét, Szent István királyunkra emlékeztek. A Dávid Emil kézdiszentléleki kántor által vezényelt egyházi énekkar szent királyunk emlékét idéző énekeket adott elő. Az ünnepi szentmise főcelebránsa ft. Vargha Béla kézdi-orbaiszéki főesperes volt, aki a környékbeli papsággal közösen celebrálta a szertartást, Szent István életét példaként állítva a mai nemzedék elé. Az ünnepi szentbeszédet László Attila székelyudvarhelyi-szombatfalvi plébános tartotta, akit még az előző plébános, Csiby József hívott meg. Az ünnepi szónok Szent István királyunkról szólva arra kérte a jelenlevőket, hogy a hit évében az ima legyen az egyik legfőbb erőnk nekünk is, ahogy Szent Istvánnak is az volt, aki a krisztusi úton őszintén és elkötelezetten vezette népét. Arra szólított fel továbbá, hogy a család legyen közösségünk egyik legfőbb támasza. A plébános kemény hangon ítélte el a mai táltosokat, sámánokat, jósokat, parázsjárókat, leszögezve: Koppány nem győzhet Szent István felett. Arra kérte az ifjakat, hogy vállalják az életadó családalapítást, hiszen ezen múlik a nemzet jövője. A plébános a Veled, Uram, de nem nélküled szavakkal zárta ünnepi szentbeszédét. A szentmise végén Pál Ferenc frissen ide helyezett plébános köszönetet mondott mindazoknak, akik szebbé tették az ünnepet. A plébános külön köszöntötte a bögözieket, akik előző állomáshelyéről egy keresztaljával érkeztek. A szentmise a magyar és a székely himnusz közös eléneklésével ért véget.
Délután a perkői kőszínpadon a rozsályi, szentgáli, csernátoni és kézdiszentléleki tánccsoportok léptek fel. Az egész napos ünnepség Dancs Annamari, a Budapesti Operettszínház művésze és a rétyi Kováts András Ifjúsági Fúvószenekar operett-, musical- és filmsláger-előadásával és őrtűzgyújtással zárult.
