TANKÓ ISTVÁN, Sepsiszentgyörgy. Az országos közúti hatóság (ARR) megyei kirendeltségétől volt szükségem egy aktára, és mivel Brassóban dolgozom – gépjárművezető vagyok –, nem tudtam beilleszkedni a hivatal nyitvatartási idejébe, hogy leadjam a szükséges dokumentumokat.
Egy alkalmazott vállalta, hogy programon kívül fogad, így tudtam benyújtani a kérésemet és kiváltani a tachométer-kártyámat. Kellemes meglepetés volt a tisztviselő hölgy – akinek a nevét sem tudom – modora és az ügyintézés hatékonysága is. Jó lenne más hivatalokban is ezt tapasztalni. Ébresztő, így is ki lehet szolgálni az ügyfeleket! Mert az vagyok, fizettem a szolgáltatásért, nyugtát is kaptam, ez így van rendben.
VERESS PÁL, Sepsiszentgyörgy. Nem tudom, miféle emberek azok, akik nap mint nap teleszemetelik saját lakókörzetüket. A Csíki negyedben a tízemeletes tömbház elé gyűlnek össze a tizenévesek, késő estig rágják a napraforgó- és tökmagot, isszák a sört, üdítőt, és miután elmennek, héjat, üres üvegeket, cigarettás dobozokat hagynak maguk után. A köztisztaság emberei hiába takarítanak, semmi látszatja. Olyanok is vannak, akik az üzletből kijövet nem az ott álló kukába dobják a zacskót, hanem egyenesen a földre, ahonnan a szél az egész negyedbe széthordja. Emlékszem, a sokat szidott diktatúrában tilos volt nyilvános helyen tökmagozni, most pedig minden tele a héjakkal, lehetetlenség az egészet összeseperni. Kérjük a hatóságokat, intézkedjenek ez áldatlan állapotok felszámolására: vagy büntessenek az utcai szotyolázásért, vagy tiltsák be a magok árusítását.
