Idén a felső-háromszéki cserkészcsapatok egy része a gelencei hegyekben táborozott. Augusztus 7–10. között a gelencei, a szentkatolnai és a torjai csapatok tanyáztak együtt, az egész szervezést a gelenceiek vállalták Ilyés Botond csapatparancsnok vezetésével.
Maga a táborhely önmagában is csodás volt. A nyugtató, lágyan csörgedező kis patak mellett nevető gyermekektől, madárcsicsergéstől zengett az erdő. A közösséget nagyon sok tábori esemény kovácsolta össze, amelyhez a keretmesét Mátyás király kora adta.
Az első két nap sátorépítéssel, játékokkal, énekekkel és kézműves-tevékenységgel telt el. A harmadik nap nagyon érdekes volt. Ekkor szervezték meg számunkra az akadályversenyt, amely nagyon különleges próbákat foglalt magába. Ugyanezen a napon – mivel a reneszánsz korban éltünk – meglátogatott minket Mátyás király feleségével és udvarhölgyeivel. Ennek a tiszteletére nyárson malacot sütöttünk, és előadásokkal szórakoztattuk őfelségét. Utolsó napunkon sátorbontásra és fogadalomtételre került sor, amelyen a szülők is részt vettek.
Ami a legnagyobb örömet jelentette számunkra, az a minden este fellángoló tábortűz volt. Ilyenkor mindenki önfeledten játszott, zajongott, nevetett, énekelt. Élmény volt a sátorban alvás, örültünk, hogy bubis vizet ihattunk, és elszakadhattunk, ha csak egy kis időre is, az elektromos dolgainktól. Ezeket helyettesítette a mindennapi szentmise, mely erőt adott és fényt vitt lelkünkbe.
Fájdalmasan vettünk búcsút a tábortól, és szeretnénk, ha jövőre nem csak három éjjelt és négy napot tartana. De ettől eltekintve napsütéses, derűs, felejthetetlen és örömteli volt az együtt töltött idő.
Köszönet és hála Boti bának, aki négy kis gyermeke mellett ilyen széppé és emlékezetessé tette ezt a pár napot. De nem feledkezhetünk meg feleségéről és arról a csapatról sem, amely mellette és mögötte állt mindvégig. Isten áldja meg őket!
Kozma Hanna, Réti Zsuzsa, Bartha Kinga,
a szentkatolnai Bakk Endre Cserkészcsapat tagjai
