A kert így válaszolt:
– Hallgass ide! Volt a világon egy átkozott pipöretyúk, ide járt kapargatni, bánatomban kidőltem.
Kapta a varjú magát, bánatában kitépte az összes szárnyatollát. Nem bírt szállni. A kertben egy nagy diófa felé ugrált. A diófa elcsodálkozott rajta:
– Mi lelt tégedet, varjú? Eddig mindig rám szálltál, leghegyembe fölálltál, most meg még szállni sem tudsz?
– Hallgass csak ide! Volt a világon egy átkozott pipöretyúk, kert alá járt kapargatni, a kert kidőlt bánatában. Én meg kaptam, kiszedtem a szárnyamat!
Kapta a diófa, bánatában letördelte az ágait. Csak a csonkok maradtak. Arra ment egy szarvas, bement a kertbe. Elkezdett csodálkozni:
– Mi lelt tégedet, diófa? Eddig te milyen szép ágas-bogas voltál, most meg lehullott minden ágad a földre! Mi lelt téged, ki bántott?
A diófa így válaszolt:
– Hallgass csak ide! Volt a világon egy átkozott pipöretyúk, kert alá járt kapargatni, a kert kidőlt bánatában. A varjú kiszedte a szárnyát, én meg kaptam, letördeltem az ágamat.
A szarvas meg mit tett? Nekiaggatta a szarvát a fa törzsének, s letördelte bánatában. Elment nagy búsan le a tóra, hogy vizet igyon. Amint beleáll a tóba, az nagyon el­csodálkozik rajta:
– Mi lelt téged, szarvas? Eddig te ágas-bogas voltál, most meg nincsen szarvad? A tükrömben olyan szépnek látszottál!
A szarvas így válaszolt:
– Hallgass csak ide! Volt a világon egy átkozott pipöretyúk. Kert alá járt kapargatni, a kert kidőlt bánatában, a varjú kiszedte a szárnyát, a diófa letörte az ágát, én meg letörtem a szarvamat.
Kapta a víz, vérré változott bánatában. Éppen lement egy szolgáló a tóra, hogy vizet vigyen a tanyára. Látja, hogy csupa vér a víz. Elcsodálkozott rajta:
– Mi lelt tégedet, te tó? Eddig milyen szép tiszta voltál, most meg csupa vér vagy!
A tó így válaszolt:
– Hogyne lennék csupa vér! Volt a világon egy átkozott pipöretyúk, kert alá járt kapargatni, a kert kidőlt bánatában, a varjú kiszedte szárnyát, a diófa letörte ágát, a szarvas letörte szarvát, én meg kaptam, vér­ré változtam.
Ezt végighallgatta a szolgáló. Földhöz vagdosta a köcsögöket. Elment haza víz nélkül. Otthon a gazdasszony azt mondja neki:
– Mi lelt téged, te szolgáló? Se köcsögöt, se vizet nem hoztál! Máskor te mindig ügyes voltál!
A szolgáló így válaszolt:
– Volt a világon egy átkozott pipöretyúk. Kert alá járt kapargatni, a kert megdőlt bánatában, a varjú kiszedte a szárnyát, a diófa letörte az ágát, a szarvas letörte a szarvát, a víz vérré változott, én meg kaptam, földhöz vagdostam a kö­csögöket.
Az asszony meg éppen kenyérnek való tésztát dagasztott. Amikor a szolgáló elmondta a baját, az asszony bánatában falra tapasztotta a tésztát. Bement az ura, kérdi:
– Hát téged, asszony mi lelt? Eddig te szépen dagasztottál, szép kenyereket sütöttél! Mit csináltál most? Falra tapasztod a tésztát?
Azt mondja az asszony:
– Hát hogyisne! Volt a világon egy átkozott pipöretyúk. Kert alá járt kapargálni. A kert megdőlt bánatában, a varjú kiszedte a szárnyát, a diófa letörte az ágát, a szarvas letörte a szarvát, a víz vérré változott, a szolgáló földhöz vagdosta a kö­csögöket, én meg bánatomban a falhoz tapasztom a tésztát.
Kapta magát az ember, eldarabolta a juhok lábát!
Ha a juhok lábát el nem darabolta volna, az én mesém is tovább tartott volna.