A Debreceni 2. Honvéd Huszárezred által augusztus 15.–szeptember 1. között szervezett Lenkey tábornok lovastúra egyik fontos állomásának lesz központi szereplője a vargyasi Máthé Ferenc Ilonka által készített kopjafa: Világostól néhány kilométernyire, a pankotai református templom udvarán leplezik le az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hősének, az aradi vértanúk pere vádlottjának, Lenkey János honvéd tábornoknak az emlékét őrző alkotást. A vargyasi Csillagkövetők Civil Egyesület tagjai kitüntetésnek érzik, hogy a szervezők őket bízták meg a kopjafa elkészíttetésével.
A Csontos János vezette hagyományőrző huszárok tavalyelőtt a Bem tábornok lovas emléktúra alkalmával jártak Erdélyben. A debrecenieken kívül most a Szentjobbi Huszárok, a Diószegi Gróf Széchenyi István Huszáregyesület tagjai, a Marosvásárhelyi és Mezőpaniti 9. Honvéd Huszárezred lovasai, valamint kalotaszegi hagyományőrzők, Háromszékről pedig a Székely Virtus Hagyományörző Egyesület tagja, Kádár László vesz részt a túrán. Felkeresik a Bem apóhoz hasonló hős, a Sára Sándor 80 huszár című filmjében (akkor még századosként) megörökített Lenkey János honvédtábornok katonai pályafutásának néhány helyszínét, s főhajtással emlékeznek a szabadságharcunkban bátorságukkal és önfeláldozásukkal kiemelkedők előtt. Útjuk Szatmárnémetiben vette kezdetét, további állomásaik: Máramarossziget, Nagybánya, Koltó, Szilágycseh, Szilágysámson, Sármaság, Kárásztelek, Kémer, Sólyomkővár, Élesd, Magyarkakucs, Rév, Magyarremete, Belényes, Várasfenes, Köröstárkány, Menyháza, Borossebes, Pankota, Világos, Arad, Borosjenő, Simonyifalva, s végül Nagyszalonta.
A Csillagkövetők Civil Egyesület elnöke, Farkas Emese és alelnöke, Bereczki-Farkas Imola elmondta: figyelemmel követik az Erdélyben zajló hagyományőrző programokat, s amikor tudomásukra jutott a lovas emléktúra, nyomban jelentkeztek, hogy szerepet vállalnának. A kopjafa elkészítésére falustársukat, Máthé Ferencet kérték fel – más nem is jöhetett volna számításba, hiszen több évtizedes tapasztalata mellé egyedinek mondható tudás párosul. Az elismert népművész első szóra vállalta a munkát. A megfelelő minőségű cserefa beszerzéséhez, az előkészítéshez, a kiegészítő munkához, a kopjafa elszállításához és a küldöttség utaztatása költségeinek előteremtéséhez önzetlenül csatlakozott a székelyszáldobosi és vargyasi közbirtokosság, Borbáth Sándor bútorkészítő vállalkozó, Farkas Domokos állatorvosi rendelője és Román András is.
Máthé Feri bácsi szívesen beszél a valamikor komoly fegyvernek számító kopja történelmi, csatákat eldöntő jelentőségéről, majd az idők folyamán sírjaink díszévé váló, hagyományainkat hirdető fejfák készítéséről. Azt mondja, ma egyre inkább megfigyelhető, hogy faragómestereink szó nélkül kiszolgálják megrende-lőiket: nem a szokott rendet, nem a ránk öröklődött szimbolikát követik, hanem klienseik néha igencsak kétes ízlését. Ezt látva, egyik szeme sír, hiszen szokásaink megcsúfolását látja a faragók megalkuvásában, ám a másik nevet, mert azért mégis terjed, mégis tovább él a kopjafaállítás. Ő becsületben öregedett meg, az idők folyamán pedig azért halmozták el állami és helyi kitüntetésekkel, mert a járt útról le nem tért, így szóba sem kerülhet, hogy a kedvére nem való munkát vállalja. Mivel a Csillagkövetők mindent rábíztak, s „csökönyösségében” nem kívánták korlátozni, szívesen tett eleget a felkérésnek. A székelyszáldobosi erdőkből származó kiváló cserefára rendben kerülhettek rá ősi kultikus jelképeink: „áldozott” a Napistennek, ott a tűz, a föld, a víz és a legfiatalabb jelünk, a bástya is. A kopjafa tetejét a buzogány jele díszíti, alsó részében pedig az emléket állító huszárok jele, a kard. Az átadó ünnepségre meghívták, ám egészsége már nem a régi, így valószínűleg nem vállalja a meglehetősen hosszú utat. Nem lesz ott, de a vargyasi küldöttség tagjaitól, amikor hazatérnek, megtudja, hogy a jó szívvel készített ajándék tetszett-e, sikert aratott-e az egyre inkább szórvánnyá váló magyarság körében.
