A három évvel ezelőtti, azaz a 2010-es esemény után idén is részt vettem az augusztus 3–4-én megrendezett Kecskeméti Nemzetközi Repülőnapon és haditechnikai bemutatón. Már az elején le kell szögeznem: egy picit, de csak egy picit csalódtam a 2013-as rendezvényben, ám még így is remek repülőnapban volt részem.
Az ok? Egyszerű: az előző airshow-n több ország képviseltette magát, most hiányoztak a franciák, az izraeliek, az amerikaiak, a svájciak vagy éppen a svédek. Ám a légi bemutatón még így is 22 ország 142 járműve vett részt. Ez barátok közt sem kis szám. S ha már a számoknál tarunk, hadd említsem meg, százezernél is több látogatója volt a repülőnapnak, és bizonyára mindenki életre szóló élménnyel gazdagodott. Én biztosan igen!
Sepsiszentgyörgyi repülőbarátokkal utaztam Kecskemétre, és nyugodtan ki merem jelenteni, hogy mindannyiunkat elvarázsolt a nemzetközi rendezvény. Egy dologgal azonban nehezen birkóztunk meg: a tikkasztó hőséggel. A hivatalos előrejelzés szerint a napi csúcshőmérséklet 35–38 Celsius-fok körül mozgott, ám szerény véleményem szerint sokkal, de sokkal melegebb volt. A hőség leküzdésére a szervezők a rendezvény területén huszonhárom párakaput telepítettek, a látogatói szektorokban pedig árnyékvető és párasátrakat állítottak fel, s a két nap alatt mintegy 310 köbméter víz fogyott el.
A tizedik kecskeméti repülőnap helyszínéül a Magyar Honvédség 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázisa szolgált, amely Magyarország egyik legrégibb katonai repülőtere. A rendezvény mindkét napján reggel nyolc órakor rajtolt a program, s a kapunyitást követően csak úgy özönlöttek a látogatók, akik megismerkedhettek a Magyar Honvédség életével, a 75 éves magyar légierő történetével, a kézi lőfegyverektől egészen a T72-es harckocsiig. Sajnos, utóbbit nem fedeztem fel a hatalmas bázison, ám nem sokat kerestem, mivel repülőgépeket látni mentem Kecskemétre.
A statikus soron, kordonnal elzárva több mint harminc különféle repülőeszközt csodálhattunk meg. A látogatói szektorokban megtekinthettük a magyar légierő korábbi évtizedeinek géptípusait, s így a szakavatott idősebbek – és nemcsak ők – nosztalgiázhattak a MiG–21-es, a MiG–23-as vagy éppen a Szu–22-es láttán (ha a hatalmas tömegben valaki elkeveredett, lemaradt a háromszéki „delegációból”, az utóbbi vasmadár környékén mindig találkozhatott a kék eget kémlelő szentgyörgyivel), a gyerekek pedig belülről is megnézhették a Mi–8-as és Mi–24-es helikoptereket. Ezekre én is kíváncsi lettem volna, de a hosszú sor és az időnként elviselhetetlen kánikula elvette a kedvemet a nézelődéstől. Érdekes, hogy sehol sem láttam tolakodó, lökdösődő, egymás fényképezőgépe vagy videokamerája elé beálló embereket, mindenki előzékeny és kedves volt.
A hivatalos megnyitó után a magyar légierő képességbemutatóját csodálhattuk meg, majd következtek az egyéni pilóták és a kötelékek. Számomra a leglátványosabb, a fizika törvényeit teljes egészében meghazudtoló repüléssel Besenyei Péter rukkolt elő, de a holland légierő narancssárgára festett F–16-osának programja sem volt piskóta. Annak ellenére, hogy az egyéni bemutatók elkápráztatták a repülés szerelmeseit, a legnagyobb sikert mégis a kötelékek aratták. A légi balettet a spanyol légierő bemutatócsoportja, a Patrulla Aguila (Sasok Őrjárata) nyitotta meg, majd következett a Baltic Bees Demo Team (Balti Méhek) öt L–39-es Albatrosz kiképzőgépe és a lengyel légierő két Szuhoj–22-es harcászati vadászbombázó repülőgépe.
Az igazi nagyágyúk csak ezután jöttek. Elsőnek a Turkish Stars (Török Csillagok) nyolc F–5-ös szuperszonikus vadászrepülőgépből álló csoportja mutatott be látványos és dinamikus programot, majd az olasz Frecce Tricolori (Trikolór Nyilak) tizenegy MB–339-es repülőgépe zöld-fehér-pirosra színezte át az égboltot, és a szerelmesek nagy örömére szívet rajzolt az égre. Az idei kecskeméti repülőnap igazi, vagy mondhatnánk, legnagyobb sztárja, legkülönlegesebb csemegéje az Oroszországból érkező Ruszkije Vityazi (Orosz Vitézek) formáció volt, amely Szu–27-es gépeivel még soha nem járt Magyarországon, sőt, Nyugat-Európában sem (a helyi beszámolók szerint az orosz hadsereg magyarországi kivonulása óta az anyaország egén most jelentek meg először a vörös csillagos vadászgépek). A ruszkik produkciója egyszerűen káprázatosra sikeredett, s szerintem a látogatók nagy többsége őket jutalmazta a legnagyobb tapssal.
A kecskeméti égbolt nemcsak a szupergyors sport-, a kecses kiképző- és vadászrepülőké volt, hanem a nagyobb, testesebb gépek is szerephez jutottak. Az olasz légierő C–27J Spartan teherszállítójától a vadászgépeket megszégyenítő izgalmas szólórepülést láthattunk, a NATO Stratégiai Légiszállító Képesség programjának keretében a pápai légi bázison állomásozó egyik óriási vasmadár, a C–17 Globemaster III típusú katonai szállító bemutatója is lélegzetelállítóra sikeredett.
Egy szó, mint száz: megérte ott lenni, és remélem, még lesz alkalmam ellátogatni Magyarország és Kelet-Európa talán legnagyobb és leglátványosabb légi parádéjára.
