A húsmarhatenyésztés fontos része a bevételek biztosítása a piacra kerülés időpontjában. A tenyészetek mindenhol más-más adottságúak. A piac igényei szerint, az elérhető legkedvezőbb értékesítési ár ismerete alapján kell dönteni arról, hogy az elválasztás után hízóanyagként vagy hizlalás után hízott marhaként értékesítjük-e állatainkat.
Vizsgálni kell a hizlalási időszak költségeit és annak megtérülési mutatóját, a kockázati tényezőket (kiesés, piacváltozás), az esetleges banki kamatok mértékét stb.
Románia uniós csatlakozása következtében megszűnt az ország számára az unió piacán eladható kiszabott húsmennyiség, és mivel évi 500—600 ezer tonnás húshiánnyal számolnak, a biztos értékesítés feltételei adottak. Hizlalást olyan tenyészetben célszerű végezni, ahol az értékesítésnek megvan a piaca, ahol a takarmány olcsón előállítható, és jó minőségű, az állatok elhelyezéséhez, gondozásához és takarmányozásához az épületek megvannak, vagy kevés költséggel megépíthetők, létezik kellő gyakorlattal rendelkező irányító- és gondozószemélyzet.
A hizlalás előkészítésének megtervezése nagyon fontos. Elválasztás előtt meg kell kezdeni az állatok előkészítését: a szilárdtakarmány-fogyasztásra való szoktatást rövid, néhány órás elkülönítéssel a legelőszakaszokon. Az esetleges szállítási stressz, az új környezet nagyon megviseli az állatokat. Vásárolt, hizlalásra szánt állat esetén körültekintően kell eljárni, megfigyelve az állatok fejlettségét, kondícióját, egészségi állapotát, korábbi tartásuk és takarmányozásuk körülményeit. Betelepítéskor azonos korú, ivarú és testsúlyú egyedeket válogassunk össze a karámba.
Szállítás vagy hajtás után első legyen az állatok itatása. A túlszomjazás emésztési problémákat okozhat. Jó módszer, ha első nap folyamatosan csorog a víz az itatóba, így könnyebben megtalálják és megszokják az állatok az itatóhelyet. Az első napokban csak széna legyen a takarmányuk, majd folyamatosan szoktassuk őket tömeg- és abraktakarmány fogyasztásához.
Elterjedt és alkalmazott hizlalási technológia a kötetlen tartásban a kiscsoportos (15—20 egyed) elhelyezés. Olcsó, akár három oldalról szélvédett, mélyalmos pihenőtér, szabadtéri fedett etetőtér az ajánlatos. Kialakítását úgy kell megoldani, hogy a takarmány kiosztása, a takarítás, a mélyalmon képződött trágya kihordása gépesíthető legyen.