A Sepsiszékhez tartozó Miklósvárszék és Bardoc fiúszék, valamint Erdővidék fővárosában, Baróton ez évben ünnepelték meg kórházuk százéves fennállását, mely idő alatt e térség sok ezer emberének mentették meg életét, nemzedékek sorát segítették e világra a jól felkészült orvosok és ápolók.
Barót neve török-kun-besenyő eredetű, 789 éve jelent meg II. Endre magyar király oklevelében, s habár közelében nyugszik Attila hun király neje, Réka királyné, városi rangra csak 1968-ban emelték.
Ezelőtt 50 évvel részt vettem a kórház ötvenéves fennállásának megünneplésén, és nagyon fájlalom, hogy azóta igen sokan eltávoztak a Rikán túl a hadak útjára. Kegyelettel gondolok rájuk. Lőrincz Béla sebész főorvos, aki akkor a kórház igazgatója volt, még dalban is szerepelt: „Ne félj kislány, hiba nem lesz, míg Lőrincz doktor Baróton lesz”, Szántó Lajos lelkiismeretes gyermekgyógyász főorvos, majd Bíró András sebész főorvos szintén kiváló vezetője volt a kórháznak, Demeter Jenő lelkes belgyógyász főorvos és Bartha Gábor nagy tudású belgyógyász főorvos is a baróti temetőben nyugszik már. Nem felejtem el soha Bogdán István szülész-nőgyógyász főorvost, Bárdi András baróti körzeti orvost, akinek rendelője mellett állt a „Nikell-kocsma” (inni kell, állni kell, fizetni kell), Kisgyörgy Árpád nagyajtai körorvost és Máthé Gyulánét, Nagybacon Olga doktornőjét sem.
Megemlítem az Erdővidéki orvosi napokat, melyet néhai Demeter Jenő rendezett az Ensigmann villában, ez kezdetben Maurer román miniszterelnök vadászkastélya volt. Kik voltak a résztvevők? Demeter Julianna fül-orr-gégész főorvos (akinek férje Demeter Jenő, édes fia Demeter János volt Kovászna megyei tanácselnök, az Óriáspince-tető létesítője, a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójának rendezője), Fejér László röntgenorvos és neje (ők később Nyugatra távoztak), Szabó Zoltán belgyógyász (Székelyudvarhelyre helyezték), Benkő Gyula kardiológus (a kovásznai szívkórháztól ment nyugdíjba), Serester Tibor belgyógyász és neje, Gábor Vilma ésfalvi körorvos, Kertész Gyula és Fákó Árpád üzemorvos, Jancsó Klára orvosnő, Kupán Anna Mária, az olaszteleki református lelkipásztor neje és Zsarnóczay Attila fogorvos.
Barót régi temetőjében nyugszik Simonfy Sámuel járási orvos (1817–1898), Bem apónk tábori orvosa, Erdély több városában pedig a Kisbaconban született Benkő Sámuel (1743–1825), Szárazajtai Getse Dániel (1768–1824), a nagybaconi Incze Mihály (1791–1866), a nagyajtai Kovács Sándor (1845–1917) és Benedek Zoltán (1870–1930). Valahányan hírneves erdélyi magyar orvosok voltak.
A száz év önzetlen munkáját megköszönjük az orvosok mellett hűségesen álló, segítő nővéreknek, asszisztenseknek, ápolóknak, a kiszolgáló személyzetnek és a gyógyszerészeknek is.
Kívánom, hogy a baróti kórház élje meg a kétszáz esztendős születésnapját is: maradjon meg, korszerűsítésre és bővítésre legyen anyagi fedezete, szakembergárdája pedig hűen kövesse dicső elődeit.
