KármentőTanulmányúton vezéreink

Meglehetősen kedvetlenek lehetnek, hogy Angela ismét győzött. Merkel, ha nem egyéb, a volt angol miniszterelnöknő, a Vaslady (Margaret Thatcher) után Európa vaskancellárja lesz, mert vaskézzel szorongatja a déli, eladósodott országok vezetőit. No nem örömében, szeretetből, hanem némi pénzt akar kiszorítani belőlük saját válságuk megoldása érdekében. Azok aztán a nép nadrágszíját szorongatják nagy szorgalommal, amitől az érintettek igen-igen ficánkolnak, és szidják a kancellár asszonyt. De a németeknek, úgy látszik, tetszik a katonás nagyságos asszony politikája.
Vannak viszont olyan országok is Európában, ahol egyáltalán senkinek semmijét sem szorongatják, és úgy élnek, mint  hal a ciántalan vízben. Ilyen Svájc meg Finnország, ahol cukor az élet. Vezetőink felkerekedtek, hadd lássák, mit is művelnek ott a svájci népek meg a finnek, hogy bárkit is választanak, és vezetőik bármit tesznek, népük jólétét nem tudják elrontani. Nálunk ez pont fordítva van. Pedig mondták, hogy dübörög a gazdaság, de közben a hatalmas növekedés megcsökött, és jöttek a megszorítások. És úgy maradtunk, megszorítva. Bár ígéretet kaptunk, hogy, ha a válság engedi, majd hozzánk is beköszönt a jólét. Már azt reméltük, úgy lesz itt is, mint Svájcban vagy Finnországban. De ez semmiképp nem akar összejönni.
Vittek  hamuban sült ígéreteket is. Megmutatták, hogy tarisznyájukban az ígéreteken kívül némi kiszállási tallér is van. Kérték, hadd engedjenek be a schengeni paradicsomba, és megígérték, hogy ezután honfitársaink sem mennek üres koldustarisznyákkal és sátrakkal szerencsét próbálni. Nem az élőhús- és koldusszállítmányok lesznek legjobb exportcikkeink, hanem az említett országok segítségével fellendítjük az igazi exportot is. Ehhez némi beruházásokra lenne szükség, és azoknak van ám pénzük! A magyarok most már visszaadták előtörlesztéssel a svájci frank alapú hitelek egy részét, így annyi pénzük heverhet széfekben, mint a szemét nálunk.
A finnektől meg el kell tanulnunk a cián alapú aranybányászat minden csínját-bínját, ők ugyanis azért gazdagok, mert nem hagyják parlagon, illetve parlag alatt heverni aranyukat, ezüstjüket és uránjukat. Nekik könnyű, mert az ezer tó országában nem ezer, hanem több ezer tó van. Ki tudná leellenőrizni, hogy melyik a ciános? És ott mégsem történik ilyesmi. Könnyű nekik, mert még a lappföldi Télapó is vigyázza a vidéket. Pontának kölcsön kellett volna kérnie tőle, hogy jöjjön hozzánk lakni, Verespatakra, és hozzon jó sok virgácsot. Aztán, ha szabálytalanságot lát, virgácsolja a szabálysértőket. A veréstől való félelmünkben viszont lehet, bele se fognánk az aranybányászatba. A csábítás elég nagy, hiszen a bányászat gyümölcsét csupa erdélyi beruházásra használnák fel. Ha közben el nem lopják az aranyat. Mert még semmi sincs, de a politikusok máris szállnak Verespatakra, mint legyek a mézre.
Vezetőink – miután voltak, láttak s okosodtak – hazajöttek, és mi is gyökeres változásoknak nézünk elébe. Pontosak, megbízhatóak leszünk, mint egy svájci óra. Dolgozni is fogunk: pontosan, szépen – ha lesz, amit. Finnországban Ponta megtanulta az aranybányászat minden fifikáját. Tény, hogy az oktatásban a finnek a legjobbak közt vannak Európában. A tanításban is lenne, mit tanulnunk tőlük. Viszont egy dologban – sajnos – nem tudnánk utánozni a finneket. Ott nincs korrupció. Mi meg, ahogy a nóta is mondja: nem élhetünk… korrupció nélkül.