Az istentisztelet alatt a zsoltárok kivételesen erősen és tisztán csendültek fel – nem csoda, hiszen a házigazdák mellett a brassói, baróti, vargyasi és ürmösi egyházközség legjobb dalosai ültek a teremben. Kotecz József helybeli lelkipásztor elmondta: hagyomány­terem­tő szándékkal szervezték meg ezt az ember és Isten közt közvetítő szerepet betöltő eseményt. „Mint ahogy Isten nélkül nem lehet teljes életünk, úgy dal nélkül sem lehet az. A dal vissz­hangja mindannak, ami vagyunk, amivé válunk életünk során. A dal imádság, és semmi mással nem pótolható lelki táplálék is” – mondotta a tiszteletes.
Tegnap, az őszi hálaadás ünnepén az istentiszteletet követően – melynek keretében fellépett a Kájoni Consort régizene-együttes és az Országos Dá­vid Ferenc Ifjúsági Egylet helyi ifjai – a papilakon fogadást tartottak az ese­ményre ünneplőbe öltözött falustársak és az idegenből hazatért rokonok tiszteletére. Felsőrákos központ­jában a lacikonyhások mellett Deme­ter Vilmos hagyományőrző az íjászat rejtelmeibe vezette be az érdeklődőket, a legkisebbek pedig kézműves-fog­lalkozásokon vehettek részt. A labdarúgópályán a sportbarátok gyűltek össze egy minifocimeccs erejéig.