A birtokbavétel nem volt egyszerű: mint bármelyik jó mesében, meg kellett küzdeniük az értékes játékokért. Nagy Károly Kázmér református lelkipásztor az istentisztelet alatt köszönte meg a Kovászna Megyei Művelődési Központnak a gyermekek számára sok és különleges élményt nyújtó verseny megszervezését.
A templomból kilépve Meseország királyát – Nagy-Kopeczky Kálmán bábszínészt és rendezőt – a gyermekek hada vette körül. A játék kell, nyomban el is vennék, ha útjukba nem álltak volna a boszor­kányok. A nagyajtai legények és leányok nem ijedtek meg a próbatételtől, s mosollyal az arcukon vágtak át a mocsáron, zörgették meg az aranycsengőt, mász­tak át az alagúton, majd százlábú bogárrá változtak, egymás kezét megfogva néztek le a kútba, végezetül csillámporral megszórtan vonultak be az imaterembe átvenni az ajándékokat. Volt öröm: előbb maga a király mesélt egy régi történetet arról a királylányról, ki úgy szerette édesapját, mint emberek a sót – bár a gyermekek sugdolózásából sejteni lehetett, mind ismerik Elek apó gyűjtését, mind szájtátva hallgatták a történetet –, majd birtokba vehették a helyi mesteremberek által méretükre készített festett bútorokat, eszüket és alko­tó­kész­ségüket próbára tevő játékokat és a szép nemezelt szőnyegeket, faldíszeket. Végezetül a templom udvarán az Evilági együttes koncertjének örvendhettek Nagyajta legkisebb lakói.