Összefogás az iskoláért Árkoson

– A régi vízvezetékből kellett vizet biztosítanunk annak a kazánháznak, amely az új szárnyban kapott helyet mindaddig, amíg beindul a község új ivóvízhálózata – részletezte a megoldást id. Rétyi Ödön községi tanácstag. – Erre a munkálatra, mint sok más alkalommal is, a Windoors ve­zetőjéhez, Tartán László mérnökhöz fordultunk, aki – hisz községünk lakója is – minden bajunkban eddig készséggel segített. Kotrógépet küldött, amivel a régi épületszárny mögött elkészítették a vezeték kerülőárkát, munkáscsoportja folytatta ott, ahol a hely keskenysége miatt nem tudott dolgozni a gép, és bekötöttük a vizet az új épületszárny rendszerébe. Azért választottuk ezt a megoldást, mert el­lenkező esetben a vezeték miatt fel kellett volna törni az iskola előtti területet és az új épületbelső egy részét. Gyorsan kellett cselekedni, mert ha nagyon lehűl az idő, megfáznak a gyermekek. Annak elle­nére, hogy a felsőrákosi székhelyű Zöld Út Kft.-t szerencsés módon választotta kivitelezőnek a községvezetés, menet közben sok mindenen változtatni kellett. Olyan megoldásokat kellett keresni, hogy az épület elkészülhessen a falunapokra. Mindenkit mozgósítottunk, akit lehetett. Hadd ne részletezzem a tervezetek hiá­nyosságait – itt nemcsak az iskoláéra gondolok, hanem például a vízvezetésére is. Az ezzel kapcsolatos nehézségek megol­dása helyi erőfeszítést igényel. A település magasabb részére is fel kell jutnia az ivóvíznek, s annak érdekében nyomásemelő berendezést kell létesíteni. Ez volt az egyik akadálya annak, hogy még nem tudtunk csatlakozni a városi vízművek hálózatára.
– Szeretem Árkost, és ezt bizonyítani is akarom – mondta el lapunknak Tartán László. – Cégem végezte a víz- és szenny­vízhálózat megépítését. Sajnos, az ivóvízhálózat tervezetében nem szerepelt néhány utca vezetéke. Nem baj, mondtam, oda is bevisszük a vizet. Azt sem kell részleteznem, hogy a jelenlegi épület régi szárnyánál mit és mennyit dolgoztunk, aki ott volt, látta, tudja. Sok mindent közösen oldottunk meg. Tu­da-tában vagyok annak, hogy rég nem folynak úgy már a kormánypénzek, mint ennek előtte, s megtörténik, hogy az önkormányzat nem tudja törleszteni adósságát, nálunk, a kivitelező cégnél pedig természetes, hogy egyre nőnek a kinnlevőségek. Ennek ellenére bízom abban, hogy Máthé Árpád polgármester sürgeti a pénzügyek rendezését.
Hunyadi Olga, a Gelei József-iskola igazgatója elégedetten értesített, hogy beindult a kazán, lehet majd fűteni, ha az időjárás megköveteli. Köszönetét fejezte ki a helyi önkormányzatnak, Tartán László mérnöknek, id. Rétyi Ödönnek, Rácz Gábornak, a kivitelező cég vezetőjének és mindenkinek, aki segített abban, hogy iskolakezdésre elkészülhessen az új épületszárny. Az igazgatónő azt is elmondta, fáskazán szolgáltatja a meleg vizet, ahhoz is beszerezték a szükséges téli tüzelőt.
A beszélgetések során kiderült, hogy akik az utóbbi tíz esztendőben telepedtek a községbe, gyerekeiket a közeli városban iskoláztatják, ennek ellenére a nagy múltú árkosi népiskolát egyelőre mégsem fenyegeti a megszűnés veszélye. A helyiek napközi otthon létesítésével szerették volna megoldani a kérdést, de mert ahhoz leg­alább tizenöt jelentkező kellett volna, a befektetést nem tudták vállalni. Az „őslakók”, a tősgyökeres árkosiak megértették az iskola fenntartásának fontosságát, és min­denki helyben taníttatja gyerekét. A tanítók-tanárok mind szakképzettek, így valóban a gyerek szorgalmán és a szülők biztatásán múlik, hogy minden tanuló jó eredményeket érjen el.