A haza mindig több és tágasabb, mint egy ország, amelyet a történelemben változó politikai határok zárnak körül. A haza: egy emberi közösség, amelyben otthon vagyunk, egy természeti táj, amely körülveszi életünket, egy kulturális hagyomány, amely megszabja gondolkodásunkat és cselekedeteinket. És a haza: maga az anyanyelv, a magyar nyelv, amely emberi személyiségünk, közösségi elhelyezkedésünk és történelmi identitásunk legfontosabb tényezője.
Vannak Európában népek, így az írek, amelyek elveszítették anyanyelvüket. Mi, magyarok ma is őrizzük hűségünket az iránt a nyelv iránt, amely több ezer éve kíséri életünket, megszabja gondolkodásunkat, és megalapozza nemzeti közösségünket. Mi, magyarok mindig ragaszkodtunk nyelvünkhöz, és ellen tudtunk állni mindazoknak, akik meg akartak bennünket ettől fosztani. A magyar nemzeti identitás szorosan összefügg a magyar nyelvvel: anyanyelvünk egyszersmind nemzeti identitásunk védelmezője és fennmaradásának záloga. Nemzeti identitásunk megőrzésének alapfeltétele anyanyelvünk megtartása: a magyar nyelv teljes körű használata és áthagyományozása minden, a Kárpát-medencében élő magyar számára. A külső, kétnyelvű régiókban csak a magyar nyelv alárendelt státusának felszámolása adhatja vissza a kisebbségi magyarok emberi méltóságát.
Az a meggyőződés, amelyet az előbbiekben kifejeztünk, hatotta át a Csíkszentdomokoson 2007. május 25-én rendezett, A Mi Hazánk a magyar nyelv konferencia eseményeit, azokat a tanácskozásokat, amelyek rendre vetettek számot anyanyelvünk, nemzeti irodalmunk, hagyományőrzésünk, néptánc- és -dalkultúránk, hitéletünk, sajtóéletünk, oktatásunk és nevelésünk jelen helyzetével és jövendő feladataival. Számot vetettünk a család, a természetvédelem, az autónomia, az érdekvédelem, a hálózatépítés feladataival is. Ez a számvetés arra irányult, hogy eredményesen és hatékonyan tudjuk megőrizni magyar nemzeti identitásunkat.
Törekvéseinket a magyar irodalom, a magyar kultúra és a magyar hitélet nagy szellemiségeinek a példája hatja át: szándékaink felett olyanok állnak őrt, mint Márton Áron, Kodály Zoltán, Illyés Gyula, Tamási Áron és Sütő András. Anyanyelvünk hűségében és védelmében ők a mi mestereink. Meggyőződéssel valljuk Kodály Zoltán igazságát: ,,Magyarország csak akkor maradhat fenn, ha minden egyes magyar lélekben határőr, s ha egymással megbonthatatlan kapcsolatot tart fenn, tudja egymást, a legészakibb őr megérzi a legdélibb minden mozdulatát."
Ennek az igazságnak kell vezérelnie gondolkodásunkat és tevékenységünket, valamennyiünkért, bárhol élünk is a Kárpát-mendencében és a nagyvilágban. Magyarország a mi számunkra ugyanis nem pusztán földrajzi fogalmat jelent, hanem a nemzeti kultúra, a nemzeti szolidaritás és a magyar nyelv virtuális otthonát.
Elhangzott Csíkszentdomokoson A Mi Hazánk a magyar nyelv konferencia közleményeként 2007. május 25-én.
Felolvasta Pomogáts Béla, a Magyar Anyenyelvi Konferencia elnöke.