Sétáltam a múlt hét végén a sepsiszentgyörgyi őszi vásáron, a sátrak között, s egy idő után hiányérzetem támadt: rádöbbentem, nem látok könyveket, nincsen könyvessátor. Már a legutóbbi Szent György-napokon is kevesebb volt, de legalább volt.
Érdekelt, vajon kik és miért döntöttek úgy, ahogy döntöttek. A polgármesteri hivatal kedves illetékese felvilágosított: ez őszi kézművesvásár, könyveknek itt helyük nincs. Ezt komikus, mondvacsinált érvnek tartottam. Zárójel: újabb regényem cselekménye Nürnbergben is játszódik, örökké menekülő hőseim néhány hétre ott találnak menedéket. Érdekelt az egyik legszebb német város, a második világháborús bombázásokat is csodálatos módon megúszó Nürnberg, Dürer szülővárosának történelme, foglalkoztam a vásáraival is! Az északi Hanza-városok mellett a tizenhatodik, tizenhetedik, tizennyolcadik században Nürnberg volt a bajor kereskedelmi központ, jó kapcsolatokat ápolt Velencével, hatalmas kirakóvásárai is méltán híresek voltak Európa-szerte! Nos, a bőrdíszművesek, az ékszerészek, a szabók, a csizmadiák, a takácsok, a játékgyártók, a kovácsok, a mészárosok, a sörgyártók mellett mindég voltak könyvessátrak is. A könyv épp a ponyván indult hódító útjára, s a korabeli ponyva-, vagy szebben, népregények mellett Dürer felesége és édesanyja is ott árulta a Mester első Apokalipszisének, ennek az elbűvölő fametszetsorozatnak a könyvvé formált példányait a csizmák, kardok, ékszerek és a híres nürnbergi vékony kolbász társaságában, amelyekkel Dürer igen korán ismertté vált.
A másik indok szerint nem lettek volna méltó jelentkezők – az új antikváriumot említettem, amelynek pompás és gazdag, finomvegyes anyaga van. Pályázott is, de mivel a múltkor sem megfelelő (?) könyveket árult, nem kaphatott engedélyt. (?!)
Ezt megint nem értem, a mai könyvkiadásban az Alexandra csillogó-villogó szerelmi, horror- és kalandregényei a pesti vásárokon is pontosan úgy ott vannak, mint a Magvető, a Kalligram, a Jelenkor vagy az Európa kiadványai. Ezt az érvet még annyira sem értem: vissza szeretnék vezetni a térség kulturális fővárosában a cenzúrát? Ki tudja eldönteni, melyik könyv árusítható egy őszi vásáron vagy melyik nem?
A könyv, igen, tudom, leszállóágban van. A hatvanas években egy amerikai szociológus, McLuhan megjósolta a könyv halálát, állította, hogy a Marconi-konstelláció elhomályosítja a Gutenberg-galaxist. Nos, sem a rádió, sem a tévé, sem az internet egyelőre még nem tudta elhomályosítani. Nálunk viszont bonyolultabb a helyzet, a könyvterjesztés Erdélyben nem megoldott. Minden alkalmat fel kellene használni tehát – ezt negyven saját és számtalan, általam szerkesztett, fordított, elő- és utószavazott kötettel a hátam mögött, a Könyv ügyvédjének szerepében mondom –, hogy lehetővé tegyük a könyv árusítását, hogy az eljuthasson virtuális, de létező olvasójához. Bizony, még az őszi vásárokat is, ahol olyanok is vásárolhatnak könyvet – már persze, ha van ilyen sátor –, akik évek óta nem tértek be egy könyvesboltba.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
