Nem lehet nem felfigyelni arra, hogy a bukaresti kisfiú, Ionuţ esete óta a fel-felerősödő kutyaügy országos és csillapíthatatlan visszhangot kapott. E kérdésben is mindannyian „szakértőknek” bizonyultunk, akárcsak a futballban vagy a politikában. Eközben megszületett a parlamenti jóváhagyás a két hét utáni elaltatásra (hogy mi milyen tapintatosan tudjuk kifejezni a gyilkosságot...), amennyiben a befogott kutyát senki nem fogadja örökbe.
Választottjaink tehát újra szunyókálhatnak a parlamentben, komoly feladatnak tettek eleget, bebizonyítva rátermettségüket. (A nehezebbje azonban még hátravan: mi lesz az arannyal?) Nos, látszólag egyik legfontosabb országos ügyünk ekként megoldódott. Vagyis, dehogy oldódott meg. Nagy barátunk, európai parlamenti képviselőnk – miközben a kutyabarát harcát immár európai szinten folytatja – ezerszám vállalt gyámságot a bukaresti kutyák felett, bizonyítva, hogy „állatian” megérdemelte alig létező pártjának bizalmát.
Közben a jól tájékozottak tudni vélik – és ez elhangzik minden fórumon –, hogy a négyéves Ionuţot nem is a kutyák marcangolták halálra, mert nem ott találták meg, ahol a sok vér tanúskodik a helyszínről. Vagyis álságos a kutyák iránti gyűlölet. Vissza az egészet! És tüntetnek a kutyabarátok és az ebek ellenségei, miközben a tapasztalatlan ad-hoc sintérek a kutyák helyett egymásba gabalyodnak. A könyörületesebb szívűek ezt látva „óvóhelyekre” csalogatják az elfogás veszélyének kitett sovány, éhes ebeket. Aztán újra kieresztik, ki az utcára.
Gyermekkori emlékeimben élnek a kolozsvári, számukban elenyésző kóbor kutyák. A Petőfi utcában laktunk a két világháború között, amikor a medvetáncoltató jelentette az ablakból lenézve az igazi élményt (a temetéseken kívül, mivel a Házsongárddal szemben laktunk). Úgy hetente megjelentek a mi utcánkban is a sintérek a csukott kis teherautójukkal és a hurkos botjukkal. Két-három csellengő kutyát nagy szakértelemmel fogtak el. Arra nem emlékszem, hogy a harmincas évek Kolozsvárjában lettek volna falkába verődött ebek. Nem volt számunkra, magyarok számára az sem jó világ, de rend, az volt.
Én egyetlen tanulságát jegyzem az országossá gyűrűző kutyakomédiának: az eltelt 23 év legsikertelenebb, legtehetetlenebb, távlat nélküli, tehetségtelen kormányát és többségükben saját érdekeiket képviselő képviselőket, szenátorokat láthatjuk, akik az ország ide-oda billegő hajóját kormányzó nélküli önjáróvá hagyták. Mi lesz ebből?
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
