Olyan ez a teázó a fél tojáshéjra emlékeztető lámpaernyőkkel, mintha a közönség most kibújt csirke lenne, amelyik azonnal elkezdi csipegetni az itt elhangzott gondolatokat – ez Láng Zsolt zárógondolata a csütörtöki, teinbeli könyvbemutatón, hol a szépszámú érdeklődő az elsőkönyves Tamás Dénes Honfoglaló esszék című kötetének írásait fedezhette fel újra.
Az újabban a sepsiszentgyörgyi könyvbemutatók leggyakoribb helyszínévé avanzsált teázóba ugyanis jószerivel a szerző barátai zsúfolódtak be, kikről kiderült, a szövegek első olvasói, még megjelenésük előtt. Ezért hát az újrafelfedezés öröme számukra, de az első felfedezésé is annak, aki nem ismerte Tamás Dénes írásait. Melyeket bevezetőjében Szonda Szabolcs úgy jellemzett: egy tájképész töprengései. S melyekről a házigazda szerepét betöltő Láng Zsolt a mondatok zeneiségét, a szövegek lassúságát emelte ki, miként méltatta azt is, hogy az esszészerű írások személyes élményekből indulnak ki, de mindükben van valami olyan, amit a távoli ember is meg tud élni. Ezzel kapcsolatban a szerző megjegyezte, fontos számára, hogy találkozzék azzal, amiről ír, a szövegek keletkezésével való személyes viszonyulásáról pedig azt mondta: az írás az egyik legjobb dolog, ami megtörténhet az emberrel.