Romániában a kilencvenes évek eleje óta vannak jelen, s az utóbbi időben országunkat egyfajta modellnek tekintették, nyilatkozataikban, elemző tanulmányaikban követendő példának tüntetve fel a térség olyan államai előtt, mint például Koszovó, Makedónia vagy Szerbia. Feltűnést keltett tehát, hogy a szervezet bukaresti irodájának vezetője (a kirendeltség a kelet-közép-európai helyzet normalizálásáért is felelős!) élesen bírálta a Romániában mostanában újra elharapózó xenofób megnyilatkozásokat. Livia Plaks kifejtette, Washingtonban is, Brüsszelben is aggodalommal figyelik, hogy sok évi csend után a politikai válság következtében a politikusok beszédeiben újra feltűntek idegengyűlölő, sovén elemek, szófordulatok, hogy az egyre ingerültebb belpolitikai helyzet egyenes eredményeként a politikusok ismét ,,sajátos érdekérvényesítő eszközként használják az uszítást", megint elharapóztak a xenofób diskurzusok, gyakoriak az antiszemita, cigányellenes megnyilvánulások, amelyek némely beszédekben kimerítik az uszítás fogalmát. Livia Plaks nem hozott fel konkrét példákat — de nem kell különösebben tájékozottnak lennünk a hazai belpolitikában, hogy pontosan tudjuk, kikre is céloz, Vadim Tudortól Gheorghe Funarig… (Ráadásul még maga az államelnök is cigányellenes kirohanásokra vetemedett!) A kialakuló helyzet azért is veszélyes, mert nem ütközik elutasításba, s ilyenkor soha nem lehet tudni, hol is állnak meg az eldobott… kövek. Annál is fájdalmasabb ez a PER irányítói számára, mivel úgy tűnt, hogy az ő munkájuk eredményeképpen is az elmúlt években Romániában nem volt jellemző a soviniszta diskurzus, ezért állíthatták az országot példának mondjuk Koszovó, Ukrajna vagy Szerbia elé. A PER-nek szerepe volt abban is, hogy sikeres interetnikai párbeszéd bontakozott ki a magyar és a roma kisebbséggel. Rögtön hozzátette viszont, hogy a cigányság helyzete továbbra is a legteljesebb mértékben nyugtalanító Romániában. Létezik ugyan kormányzati stratégia a roma közösség életkörülményeinek, általános helyzetének javítására, de ez nagyon sokszor nem megy át gyakorlatba, papíron, az elképzelések szintjén marad. Főként azért, mert a kormány számára állandóan más prioritások jelentkeznek. Kívánnivalót hagy maga után Livia Plaks szerint a kisebbségek reális történetének széles körű megismertetése is.