Egy nép kiáltott. Aztán csend lett. Márai Sándor Mennyből az angyal című versének átírt sora az igazi üzenete az idei ’56-os megemlékezésnek: Sepsiszentgyörgyön a tavaly avatott emlékparkban a tegnapi ünnepségen a felszólalók mindannyian az összefogás fontosságát hangsúlyozták, együtt, egymást segítve és bátorítva kell mostani szabadságharcunkat megvívnunk. Kiáltunk, és csend nem lesz aztán, csend nem lehet aztán, mert igazat szólunk, mert amiért hangunkat hallatjuk, az létünk tétje. És miként elődeink, úgy mi sem adjuk fel – hangzott el az emlékezni és emlékeztetni összegyűlt népes tömeg előtt.
A Plugor Sándor Művészeti Líceum homlokzatára vetített képsorok, fáklyákkal sorfalat álló cserkészek és diákok adták meg a keretét az esti ünnepségnek, a szónokok mellett a szavalók és a kórusok tartalmát. 1956 szelleme, üzenete nem a múlté, a mindenkori fiatalság tettvágyának jelképe – mondta Kiss Tamás. A szónoklatok sorát Török József, a Volt Politikai Foglyok Kovászna Megyei Szövetségének elnöke nyitotta meg, megállapítva: minket, magyarokat azért teremtett a Jóisten, hogy megmutassuk, hogyan kell a zsarnokság ellen küzdeni. Felelevenítve az 57 évvel ezelőtt történteket, kiemelte: a forradalmat elhallgatni nem lehetett, de ellenforradalomnak nevezni igen, a szovjet megszállást felszabadításnak beállítani igen – azonban a trianoni határokon kívül rekedt magyarokat megtéveszteni nem lehetett, akik a történéseket követték, elutasították a megbélyegzést. Megindult a szervezkedés, ki országában, ki a zöldhatárnak nekivágva próbált a magyarországi események részesévé válni – de már a szabadságharc alatt elkezdődtek a megtorlások, előbb enyhébb, majd ’57 őszétől több esetben halálos ítéletekkel. És az akkori fiatalok, a mostani nagyszülők mégsem féltek – ez hát üzenete az unokákhoz: ne féljenek – fogalmazott.
Markó Attila, Sepsiszentgyörgy parlamenti képviselője az Európa csendes című verssel kezdte szónoklatát, kiemelve: Petőfi Sándor 165 évvel ezelőtt fakadt ki emígy költeményében, de akár 57 évvel ezelőtt is hasonlóképp szólhattak volna azok, akik azt hitték, minden elveszett. Az elmúlt három század mindenikében zajlott egy-egy magyar szabadságharc, rendre mindet leverték, de egyet nem tudtak elfojtani: a szabadság vágyát. 1956 hősei még itt lehetnek közöttünk, és ők élő tanúi a jelenkor sajátos forradalmának, mert ma újra szabadságharcot kell vívnunk: ezúttal nem fegyverrel, hanem magyarul kiejtett szavainkkal a jogtiprás, az igazságtalanság ellen – hangsúlyozta a politikus. A szabadság ma: szabadon rendelkezni azzal, ami életünk része, és ez az autonómia – jelentette ki Markó Attila, hozzátéve: ezt a harcot ugyanúgy vállaljuk, mint elődeink az ő szabadságharcukat, és ha a ’48-asoknak a kiegyezés, az ’56-osoknak a kommunizmus bukását hozó rendszerváltás adott igazat, hát el kell jönnie annak az időnek is, amikor nekünk adnak igazat. Elődeink nem adták fel, mi sem adjuk fel – zárta beszédét a parlamenti képviselő.
A bátorságra, a kiállásra, a szabadságvágyra emlékezünk október 23-án, amikor egy nemzet mondta: elég volt. És nem félelemmel, de boldog megkönnyebbüléssel mentek szembe a tankokkal a pesti srácok, mert semmi nem drágább, mint visszanyert emberi méltóságunk – jelentette ki az ünnepség díszszónoka, Répás Zsuzsanna, Magyarország nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára. Hangsúlyozta: az 1956-os események idején a külhoni magyarság együtt érzett és együtt is cselekedett az anyaországiakkal, az akkori összefogást követendőnek tartva. Mert ma sem akarunk mást, csak felemelt fővel élni bárhol magyarként, ha a magyarországi románok szabadon kitűzhetik zászlajukat, hát senki ne bántsa Erdélyben a magyar vagy a székely zászlót sem, ha a romániai magyarok autonómiát akarnak, adassék meg nekik, ha a közigazgatási határokat olyként szándékszanak megváltoztatni, hogy az durván ártson a magyarságnak, annak megakadályozását most is összefogással érhetjük el. Mi nem ragasztunk kollektív bélyeget másokra, de az emberi méltóság része, hogy a marosvásárhelyi egyetemen magyarul tanulhassanak az orvostanhallgatók, hogy a csángók magyar misét hallgathassanak. Mi elismerjük mindenki jogát, de ismerjék el mások is a mi jogunkat az autonómiához – jelentette ki. Az államtitkár összefogásra biztatott, és arra, hogy mondjuk ki: összetartozunk, és soha többé egymás kezét el nem engedjük.
Az ’56-os emlékparkbeli ünnepség zárszavaként Incze Zsolt, Sepsi Református Egyházmegye esperese imájában arra szólította a résztvevőket: emlékezzenek tisztelettel, de emelt fővel nézzenek a jövőbe, és hogy ez megtörténhessék, a vasárnapi menetelésen a tegnapi ünnepséghez hasonlatos méltósággal vegyenek részt. Hajdu János római katolikus esperes áldásában arra kérte az Úristent, adjon erőt, hogy az igazság mellett mindvégig kitarthassunk. Az ’56-os emlékmű koszorúzását követően fáklyások vezetésével az ünneplők az Erzsébet parkba vonultak, a kommunizmus áldozatai tiszteletére emelt kopjafánál Zelenák József evangélikus-lutheránus püspökhelyettes a hét imájára – Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat jóval – mondott rövid beszédet, Márai Sándor emblematikus versét Kiss Tamás adta elő, majd újabb koszorúzással és a mindkét helyszínen az ünnepségre sereglettek virágainak elhelyezésével zárult az ünnepség.
