Farcádi Botond
Bravó – a bukaresti rendszámú autó lehúzott ablakán kihajoló nő hanglejtése román, meg is ismétli őszinte felkiáltását, nyomatékosítván elismerését. Hogy mit értett az egészből, az 50 kilométer hosszan kígyózó, kék-arany zászlókkal vonuló tömeg kívánságából, követeléseiből, azt nem tudhatjuk, de arcán valóban csodálat tükröződött.
Miként sok más tekinteten is, olyanokén, akik a legkülönfélébb romániai megyékből érkező gépkocsikban ülve kifelé néztek, fényképeztek – talán majd másoknak, családtagjaiknak, barátaiknak is megmutatják, mit láttak.
Románia másik arca: Székelyföld – többek között ezzel a román nyelvű felirattal ellátott táblákat emeltek magasba a félszáz kilométer hosszú menetoszlop résztvevői, és valóban: tegnap néhány óráig mintha más országban meneteltünk volna Kökös és Bereck között. És nemcsak a több tízezer kék-arany lobogó, az óriászászlók, a Székelyföld területi autonómiáját több nyelven követelő-hirdető táblák, a szinte végtelen hosszan kígyózó tömeggel való együtt mozdulás élménye miatt támadt ilyen érzésünk. Hanem azért is, mert mindannyian másik arcunkat mutattuk. Azt, amely nem közömbös vagy fáradt, hanem mosolygó, de elszánt. Amelyen nincs nyoma sértődésnek, haragnak, pártpolitikai csatározások okozta sebeknek, amely nyitott az együtt gondolkodásra, az együtt cselekvésre. Székelyföld azt az arcát mutatta meg, amely egységet, erőt sugárzott, amelyet jó volt nézni, és amelyre oly nagy szükség lenne ünnepnapok, autonómiatüntetések után is. Mert ünnep volt a tegnapi nap, és túlzás nélkül nevezhetjük történelmi pillanatnak azt, amikor százezernél többen nyilvánítottuk ki, hogy Székelyföld autonómiáját akarjuk, amikor szerte a világ fővárosaiban a román nagykövetségek előtt velünk szolidarizálók ezrei jelezték, támogatnak bennünket, velünk vannak – de igen nagy szükség lenne arra, hogy tartalékoljunk e megélt csodából, erőt merítsünk az együttlétből.
Annál is inkább, mert utunk elején járunk még, a hatóságok részvételről szóló közlései – 15 ezerre becsülték a tüntetők számát, ami képtelenség – jelzik: egyesek továbbra is elhallgatnák az eseményt, legszívesebben tudomást sem vennének követeléseinkről. De ne aggódjunk: a matematika törvényeit még egyetlen kormánynak sem sikerült megváltoztatnia, bármilyen hatalmas parlamenti többséggel rendelkezzék is. Hazugságra pedig aligha – eltökéltségre, hitre viszont lehet jövőt építeni. Csak máskor is ezt az arcunkat mutassuk.
