Vajon az Európai Unió és a NATO tagjaként mitől retteg olyannyira a román hatalom, hogy a deveselui amerikai rakétapajzs munkálatainak megkezdésekor tartott ünnepségen az államelnök azt fejtegette: olyan ország számára, mint Románia, a fejlődés a biztonságnál kezdődik? Az magától értetődő, hogy egy kicsit odanyalt az amerikaiknak, csak az nem tiszta, milyen bizonytalanság lebegte körül Romániát az elmúlt közel két és fél évtizedben.
Gondolom, senki előtt nem titkok: nem ellenség akadályozta a haladásban, a fejlődésben, hanem az elvtelenül versengő román pártok, az egymást követő amatőr kormányok, melyek saját és politikai bajtársaik zsebét tömték – igazán nem a közjó érdekében. Valamitől mégis rettegnek. Nem a székelyek nagy meneteléstől, az csak a bögyüket sérti, hanem saját tehetetlenségüktől és cselekvésképtelenségüktől félnek, a balkáni rendetlenség és szervezetlenség következményeitől, a menekülő és menekített tőkétől, mely sok milliárdot juttatott az államkincstár helyett magánzsebekbe. Szemmel láthatóan a Ponta-kormány sem tud úrrá lenni ezen, s arra kényszerül, hogy negatív irányba korrigálja a költségvetést, mert képtelen volt idén begyűjteni több mint hárommilliárd lejnyi adót és illetéket. Most nyesegeti a költségvetést, s igen beszédes, kitől vesz el, s kinek juttat pénzt. Nem az egészségügynek, még csak nem is a tanügynek, hanem az erőszakszervezeteknek, az amúgy is túlfizetett Román Hírszerző Szolgálatnak, kisgömböc-szerűen felhizlalt parlamentnek, a sokat szidott feddhetetlenségi ügynökségnek, az amúgy is túlfizetett bíráknak juttat újabb összegeket. És honnan vesznek el? Másfél milliárdot a népjóléti, azaz munkaügyi minisztériumtól például, s Mariana Câmpeanunak, az ellenzékben oly igényesnek és tisztán látónak tetsző miniszter asszonynak egy zokszava sincs, csak azt szajkózza: év végéig minden fizetési kötelezettségének eleget tesz a tárca és alárendelt intézményei.
S hogy már most kirajzolódjék az eljövendő esztendők kudarca is, 3,7 százalékkal csökkentették az állami beruházásokat, feláldozva az új munkahelyek létesítésének lehetőségét, a munkanélküliség enyhítését, az egészségügy és tanügy létének könnyítését, fejlesztését. Márpedig az európai példák is mutatják: hosszú távon az az ország nyer, mely az oktatásba, az eljövendő nemzedék nevelésbe fektet be.
Az előző kormányokat azzal tették nevetségessé ellenzékből a szocdemek, hogy valójában az IMF vezeti az országot, a nemzetközi pénzintézetek megszállott takarékossági intézkedéseit szenvedi a lakosság. És most?
