Jussukért perelnek az elbocsátottak

2013. november 1., péntek, Nyílttér

Nem a végkielégítések reményében távoztak beosztásukból, a szakszervezet pedig nem képviselte megfelelően érdekeiket – reagált a Román Posta háromszéki elbocsátások kapcsán a szerkesztőségünket felkereső, korábban a megyeszékhelyi központi hivatalnál tevékenykedők egy csoportja.
 

Mi csak dolgozni akartunk – szögezte le elöljáróban Dóczé Réka. A nyári, szakmai felmérésekről – melyek nyomán több alkalmazottat elbocsátottak – úgy vélekedett, tisztességtelenül zajlottak: „burkolva, de tudtunkra adták, hogy jobb, ha megyünk, mert úgysincs esélyünk. Kiestem ugyan az első vizsgán, a következőn már magasabb beosztásért indultam, s bár nagyon jó eredményt értem el, mégis sikertelenül zárult” – vázolta. Hangsúlyozta, nem busás végkielégítés reményében mondtak fel a postai alkalmazottak, ahogyan azt intézményvezetők tudni vélik. Álláspontjuk szerint emiatt akár nehézségeik is adódhatnak, ha megpróbálnak elhelyezkedni a munkaerőpiacon.
A társaság egykori munkatársai ugyanakkor attól is tartanak, nem kapják meg az őket megillető bánatpénzt. „Mindannyian szakszervezeti tagok voltunk, de úgy érezzük, nem képviselték érdekeinket megfelelően” – vélekedett Dóczé Réka.  Mint mondta, valóban előfordult, hogy némelyek felmondtak: vidéki kollégáik közül néhányan nem vállalták, hogy négy-hat óra alatt három falut járjanak be, és saját lakásukat átalakítva, otthon végezzék a szolgálati teendőket.
A korábban pénztárosként dolgozó Cucu Gabriela nem vállalta a felelősséget, hogy esetleg egyedül kezelje a pénztárat úgy, hogy a szünetek beiktatásával, megszakított munkaidőben bárkinek szabad a bejárása oda, ahol a pénz mellett több értéket is tárolnak. Ezért mentem el – magyarázta. A végkielégítés kapcsán elmondta: 23 évnyi munka után 20 havi összeget kellene kapnia, ám a munkaszerződés mellékletébe nyár derekán belefoglalták, hogy a kifizetendő végösszegből levonásra kerül a munkanélküli-segély összege, valamint az állam által tömeges elbocsátás esetén fizetendő juttatás. Becslései szerint így alig nyolchavi juttatást kapna. Megjegyezte azt is: 2010 óta nem kapták meg a kiegészítő juttatásokat, álláspontja szerint ennek érdekében a szakszervezetnek kellett volna fellépnie. „Konstanca megyében pert indítottak, nyertek és megkapták az elmaradt pénzüket a kollégák. Mi is jogi útra tereljük az ügyet, ehhez már több mint 160 támogató aláírást gyűjtöttünk össze, és ügyvédet keresünk, aki elvállalja képviseletünket. Van precedens, mi is nyerhetünk” – szögezte le.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Ön szerint feljut-e a mostani idényben a SuperLigába a Sepsi OSK?









eredmények
szavazatok száma 761
szavazógép
2013-11-01: Nyílttér - :

Az utca hangja

S. PIROSKA, Csíkszereda. A székelyek nagy menetelésén a himnusz éneklése után felháborodtam: hallgattuk a rádiót, hogy mit kell tenni, és úgy tűnt, mintha békát nyúzni küldenének. Összedugtuk többen a fejünket, végül megfejtettük, hogy a „brékin nyúsz” valójában hírösszeállítás volt. A kifejezéssel azonban nem békültünk ki, hiszen egy székelyföldi rádióban nem így kellene beszélni azokhoz, akik többek között az anyanyelv használati jogáért is tüntettek.
2013-11-01: Nyílttér - :

Falrepesztő korszerűsítés (Mai levelünk)

Amikor megtudtam, hogy a kézdivásárhelyi Sinkovits Sta­dion területén építkezés kezdődik – egy ezer és egy ötszáz köbméteres kapacitású víztároló épül, és lebontják a házamtól húsz méterre levő, befejezetlen lelátó betonosz­lo­pait –, elmentem a városházára ér­deklődni, megtudni, hogy milyen alapon adták oda erre a célra azt a területet, amit annak idején Sin­kovits Aurél a város sportoló ifjúságának adományozott. A válasz az volt, hogy mindent magasabb szinten intéznek. Ezért a megyei hivatalokhoz fordultam, hogy számomra is elfogadható indoklást kapjak.