Bíztunk benned, hogy varázslatos tevékenységeddel támogatni, irányítani, segíteni fogsz minden olyant, ami öregbíti az „Elvarázsolt Város” jó hírnevét. Bíztunk abban, hogy mágiád hatással lesz az „El­varázsolt Város” sportjára is. Még akkor is, ha nem világszínvonal, ami nálunk történik. De a célokat, terveket sem a világszínvonalhoz igazították. Azt mondták, te szereted a sportot, meg hogy a mágia mellett szabad idődben amatőr szintű művelője is vagy. Azt tudod, hogy a mágia általánosan a következőképpen jellemezhető: az elme titkos, természetfeletti módon hatást gyakorol a világra valamely kívánt cél elérése érdekében. Te már sokszor vetetted be mágiádat. Kezdetben sikeresen. Én azért szeretném neked feleleveníteni, hogy mit is jelent a sport fogalma, hogy még véletlenül se keverd össze a mágiával.
A sport tehát meghatározott célú mindennapos tevékenység, a mindennapoktól különböző környezetben. Célja a testedzés, versenyzés,  szórakozás, eredmény elérése, a képességek fejlesztése vagy ezeknek a kombinációja. A kitűzött cél határozza meg a sport jellegét a sportoló (vagy csapat) képességei és bátorsága mellett. Napjainkban a sportnak, elsősorban a tömeg- és szabadidősportnak – pedagógiai és egészségügyi szempontból egyaránt – kiemelt szerepe van. A mai gyerekek és felnőttek keveset sportolnak intézményes kereteken belül és kívül egyaránt, rossz fizikális, egészségügyi állapotban vannak. Rengeteg az agresszív, káros szenvedélyekkel élő gyerek, tinédzser, depressziós felnőtt. És szintén tény, hogy a társadalom krónikus mozgáshiánya, illetve katasztrofális életmódja alapvetően anyagi és szemléletbeli hiányosságokra vezethető vissza. Ezen viszont lehet javítani! A sport nemcsak azért fontos, hogy később legyen, kinek szurkolni az olimpián, hanem számos olyan dologra felkészít, ami az élet más területén hasznossá válhat. Aki a sportpályán megtanulta a küzdést, a szabályok betartását, az ellenfél tiszteletét, a bírói döntések elfogadását, az megtanult veszteni és nyerni. Az igazi sportember képes a vesztés után újra felállni és tovább küzdeni, s ezáltal a civil életben hasznosabb, értékesebb tagja lesz a társadalomnak, mint aki könnyen feladja a küzdést, vagy csak szabálytalan, törvénytelen úton tud eredményt elérni. A sportban megtanulunk társainkkal együtt küzdeni egy célért, megtanulunk alkalmazkodni a változó feltételekhez és társakhoz. Mindezek a tulajdonságok egy életen keresztül elkísérik azt, aki ezt fiatalon megtanulta. Bármely sportágban kiemelkedőt nyújtani, klasszissá válni, és ezáltal hírnévre szert tenni nem a véletlen műve, hanem a munka, tehetség, tudatos felkészülés, önszorgalom, jó edző, jó sportközösség, megfelelő menedzsment és szerencse eredménye. Nos, ennyit a sport fontosságáról, na meg arról, hogy miért fontosabb a sport a mágiánál.
Aki figyelemmel kíséri az „Elvarázsolt Város” sportéletét, örömmel tapasztalhatja, hogy településünk sportolói  elismerésre és támogatásra méltó eredményeket érnek el. Sajnos, sokan úgy vélik, a  legnépszerűbb, a legtöbb embert vonzó sportágakra nálunk nincs szükség.
Volt egy varázslóválasztás, tisztelt Mágus, amelyet te nyertél meg,  köszönhetően mágiádnak. És amelyben mágikus ígéreteket tettél. Nagyon úgy néz ki, hogy a sportegyesületek, szakosztályok léte egyáltalán nem a sportértékek és az elért eredmények függvényében alakult, hanem a politikai tisztogatás részévé vált. A választási programodban benne volt, hogy kit támogatsz. Aztán felelőtlen, szakszerűtlen, megalapozatlan demagóg dumával alátámasztva nem biztosítottál támogatást azoknak a sportágaknak, amelyek a legtöbb  embert vonzzák, a legnagyobb rendezvényszámot érik el... A gondok ott kezdődtek, hogy a sportágak állandóan csak biztatást és ígéreteket kaptak. Te és csapatod tagjai soha nem mondtátok, hogy nem célotok  az „Elvarázsolt Város” sportjának jó szerepeltetése. Nem, ezt nem mondtátok, sőt, ígéretekkel állandóan biztattátok a sportvezetőket. Az ígérgetés hitegetésbe torkollott, s ez megengedhetetlen, hiszen  visszavonhatatlan kárt okozott a városnak és sportolóinak egyaránt... Többen, akik nem sportszeretők közületek, egyértelműen megmondták, hogy nem kell a sportra egy centet sem költeni. A sport hobbi, s mindenki fizesse meg magának. Ha tehát semmit nem támogattok, akkor azt kellett volna kimondanotok. S ha mégis a támogatás mellett döntöttetek, tisztelt Mágus, akkor igazságos elosztás alapján kellett volna azt kivitelezni! Sajnos, nem így történt.
Az elmúlt években néhány sportág sportolói olyan kategóriákba küzdötték fel magukat, amelyben a versenyzés sokkal többe kerül. Észre kellett volna vegyétek, hogy már nemcsak a megyében, hanem a megye határain túl is öregbítik az „Elvarázsolt Város” hírnevét, tehát ehhez kellett volna biztosítani az alapot, s melléje a folytonosságot. Mivel szinte nincs felnőttkorosztályú csapata a városnak, az ifikorosztályból kinőtt sportolók számára sincs választás, mint máshol próbálni szerencsét, vagy abbahagyni a sportolást. És akkor jogos a kérdés: az ifikorban befektetett munka, energia, idő, pénz nem hiábavaló? Az „Elvarázsolt Város” nem olyan sport nagyhatalom, amely megengedheti magának azt a luxust, hogy másoknak neveljen sportolókat. Ha viszont biztosított lenne a folytonosság, a befektetett munka, energia, idő és pénz mind a város hírnevét öregbítené. Bizony, bizony, kellett volna biztosítani a folytonosságot annak a kosárlabdacsapatnak, amely felküzdötte magát az országos élvonalba, nagyrészt saját nevelésű játékosokkal, méghozzá úgy, hogy féltucatnyi korosztályos válogatottat adott az országnak. Kell ennél nagyobb hírnévöregbítés egy településnek? Alig­ha... És errefel mi történt? Olyan sportág, amely még sporteredményt sem mutatott fel, előző évi eredményeit sem hozta, sokkal nagyobb támogatást kapott, mint az, amelyik válogatott játékosokat nevelt! Volt pénz tehát! Csak nem oda, ahol volt  teljesítmény és eredmény.... Nincs pénz! – hangoztattad többször is, Máguskám, elődödre hárítva ezért minden felelősséget. A valóság: luxuskiadásokra, szükségtelen költségtérítésekre, indokolatlan támogatásokra van pénz. Csak a közösségi célokra nincs. Máguskám, a ti hibátok az, hogy semmiféle koncepciótok, elképzelésetek nincs a város fejlesztésére. El­fogynak, felélődnek a tartalékok. Új értékeket nem teremtetek! Pályázatokat is elvétve nyertek, ezért csak hitelből tudjátok fedezni az egyáltalán nem szűkmarkú költekezéseitek nagy részét. Így nyugodtan mondhatom: demagógia a közösség előtt pénzhiányra hivatkozni, amikor éppen a közösség pénzéből közösségi célokat kellene támogatni.
Csak az „Elvarázsolt Város „fizessen? – kérdezted, Máguskám.
Erről szó sincs! Egyéb bevételekkel együtt – a sportegyesületek szakosztályai szponzorpénzeket szednek össze céljaik érdekében, pályázatokat írnak, tagsági díjakat gyűjtenek. Ez bizony nem semmi, jól mutatja, nem a sült galambot várják, és nem akarnak mindent a várossal megfizettetni. Nem. Csak a lehetőséget kérték, hogy versenyezhessenek az „Elvarázsolt Város” színeiben. Korábban a városvezetés kevesebbet adott, de segítséget nyújtott ahhoz, hogy üzemek, gyárak, más szervezetek juttassanak sportcélokra pénzt. Jelenleg ilyen bevételben nincs segítség, mert már lassan nincs gyár, nincs üzem, és olyan szervezetek sincsenek, amelyek pénzt adjanak a sportnak. Vajon miért, tisztelt Mágus? Te, aki megjártad a törvényhozás poklát, kell tudnod.
Aztán még valami, tisztelt Mágus! Te, mint az „Elvarázsolt „Város első számú varázslója, végezz olyan munkát, ami gazdaságossá teszi városod működését! El­végre azért választott a város nagy többsége téged és csapatodat, hogy hozzátok rendbe ügyeit! Azt ígérted, ígértétek, hogy megteszitek. Aztán kiderült, hogy nem a közös érdekek motiválnak döntéseitek nagy részében. Lassan-lassan végképp eljátsszátok hiteleteket, és egyre világosabbá válik, hogy méltatlanok lesztek a közösség bizalmára. Mai impotenciátok legfőbb üzenete szerepel programod első mondatában, idézem: „Tudatában vagyok, hogy minden program annyit ér, amennyit betartanak belőle.” Vagyis... nem sokat.

Sportbaráti tisztelettel: H. T. Bá­dogember, az „Elvarázsolt Város” polgára,

DEMKÓ SÁNDOR