Romániában a politikai barátságok igen rövid életűek. Példa rá a Victor Ponta és Crin Antonescu között hónapok óta dúló hidegháború. Bár a liberális pártvezér ambíciója töretlen, egyre nyilvánvalóbb, hogy a szocdemeket erős akarat vezéreli, hogy a teljes hatalom birtokosaivá váljanak.
Minap ezt a levitézlett Mircea Geoană közérthetően és kendőzetlenül fogalmazta meg: „2014-re az a missziónk, hogy mindent megnyerjünk.” A beszéd elemzői felfedezni vélik, hogy Geoană nemcsak észre akarta vetetni magát, nemcsak párttársainak fogalmazta meg az elkövetkező hónapok stratégiáját és taktikáját, hanem Románia belső bizonytalansága miatt aggódó európai és amerikai kancelláriáknak kívánta jelezni, erős, egységes, egypárti kormányzásra készülnek. Ennek jeleivel naponta találkozunk, a DD Párt parlamenti képviselőinek, szenátorainak tömeges átvándorlása a nagyobbik kormánypártba s kritika nélküli befogadásuk pompásan illusztrálja terveiket, és egyben azt is jelzi: Ponta olyan útitársat keres maga mellé (mind maga, mind hívei a Cotrocei Palotában látnák legszívesebben), akivel fennakadás nélkül kormányozhat, s nem kell kétnaponta a tévék csúcsnézettsége idején hallgatnia, hogy az állam elnöke szemére veti középszerűségét, dicstelen plagizálását, vagy hogy túl sokat beszél, de keveset teljesít, no meg azt, hogy fejet, térdet hajtottak az IMF előtt, s a költségvetés hiányát, a be nem hajtott adókat és illetékeket ismét a kisemberekkel fizettetik meg.
Amikor egy kormány képtelen megfelelő anyagi alapot biztosítani az egészségügynek, az oktatásnak, amikor a demográfiai visszaesés dacára egy lej kilencven banival növeli az állami gyermeksegélyt, alig tud mit kezdeni az európai pénzekkel, vagy a szerény gazdasági növekedés pénzben felmutatható eredményét az erőszakszervezetek között osztja fel, no meg a polgármestereknek csöppent valamennyit, pontosan jelzi: csakis a hatalma megtartásáért dolgozik.
Érdekes módon a románság zöme fenntartás nélkül menetel a tiszta baloldali hatalom felé. Antonescu kormánybíráló hányavetiségét nem kedveli, a jobboldal még mindig sebeit nyalogatja, s Băsescu – bár az egyetlen olyan politikus, aki gatyába rázhatná őket, egyelőre – legalábbis látszólag – magánügyeivel, lánya hatalmas bankkölcsönével, földvásárlásával foglalkozik.
Különben számunkra teljesen mindegy, Bukarestben a szocdemek, a liberálisok, konzervatívok, demokrata liberálisok ülnek a kormánykerék mellett. Valamennyien önrendelkezés-ellenesek, tőlünk féltik az országot, és félik az autonómiát.
De nem mindegy, hogy vélük megyünk tönkre.
