A versolvasás magányos tevékenység, akár az imádkozás, mégis állandóan és újra és konokul kitartva közönség elé kell vinni a verset, lehetőleg szerzőjével, s kinek nem az írott szó, annak az elszálló talán-talán felkelti érdeklődését, és majd magányos tevékenységként is folytatja a versolvasást.
Előbbi mondat első része Mészáros Sándor megállapítása, a folytatás a tegnap délután a Bod Péter Megyei Könyvtárban tartott, A magyar költészet estje című író-olvasó találkozó „mentsége”. Azt, hogy mikről faggatta az est vendégeit, Kemény István és Vörös István költőt beszélgetőtársuk, Mészáros Sándor, hosszú lenne felidézni, a rendszerváltástól az öncenzúráig és a költészet milyenségétől a kiadott könyv minőségéig sokmindenről szó esett, a fontos viszont az, hogy a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár kiemelt meghívottjai programjának immár több éve rendszeresített bemutatkozói helyszíne Sepsiszentgyörgy is, a nem túl nagy lélekszámú helybeli irodalomfogyasztó közönségnek ezúttal is találkát adva a kortárs magyar irodalommal.
