Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Föl Strasbourgra!

2007. június 20., szerda, Közélet

Albert Levente felvétele

Hogyan ítéljük meg az erdőtulajdonosainkat bérleti ajánlatokkal megkörnyékező külföldi vállalkozókat, mit tegyünk a minket kifosztó, ún. törvényszéki ítéletekkel, milyenek a megyei erdőgazdálkodás kilátásai? — ilyen és ehhez hasonló, ankétunkban eddig felmerült kérdésekre kerestük a választ Tamás Sándor képviselővel. Az erdőügyekben gyakorló ügyvédként is érdekelt politikus, kulisszatitkokba is bevilágítva, figyelemre méltó idevágó tapasztalatairól számol be lapunknak a továbbiakban.

Ozsdola Európa egyik fővárosában

Széchenyi tengerre vagy az igazságtévő királyok Budára hívó jelszavával fog felérni az erdélyi magyarság közeljövőjében a címben megfogalmazott buzdítás. Az Európai Emberjogi Bíróságon ugyanis nem akármilyen per veszi kezdetét: magának a nemzeti szellemtől túlontúl átitatott hazai igazságszolgáltatásnak a felülbírálata indul be a kontinentális fórumon, ahol, mint lapunkból értesülhettek róla, a romániai polgárok már most a második helyen állnak a maguk tízezer fellebbezésével a legalább hétszer népesebb Oroszország mögött, messze lekörözve a földrész többi államát, melyekkel szemben, jellemző módon, jóval kevesebb kifogás merült fel.— Strasbourgba kijutni sem könnyű, ki kell aknázni hozzá az összes hazai fellebbezési lehetőséget. A példa hasznos lehet azoknak, akik követni kényszerülnek.

— Másfél millió földper folyik Romániában, az ozsdolaiaké abban különbözik ezek nagyobb részétől, hogy a tulajdonjogukat nem ismerték el Vrancea megyében, ugyanazt a tulajdonjogot, amit a Kovászna megyei bizottság viszont a közbirtokosság megyén belüli vagyonrészére elismert. Ezért mi arra is hivatkoztunk, hogy ugyanabban az országban ugyanaz a jogi személy ugyanazon törvény alapján fele vagyonát visszakapta, a másik felét nem. Focşani-ban kezdtük, szakértői véleményt kérvén arról, hol fekszik az igényelt terület. Utána kértük a per áthelyezését, mert miként később és más esetekben is kiderült, ott a Marian Oprişan megyei tanácselnök vezette társaság befolyásolta a bíróságot. Kérésünket előbb elutasították, majd jóváhagyták Bukarestben. Így kerültünk Hârşovára, onnan a Tulcea megyei törvényszékre, majd a táblabíróságra. Időközben összejártam személyesen Páll István közbirtokossági elnökkel az ICAS erdészeti levéltárainak bukaresti, brassói, bákói és Vrancea megyei székhelyeit, végül az ötödik helyen, Romanban bukkantunk rá az államosítás utáni első üzemtervre, amit kerestünk. Tulajdonjogot üzemtervvel is bizonyítani lehet, de erre nekünk telekkönyvi kivonatunk is volt. Minket az érdekelt, kitől vették el 1948-ban, és az 1950-es első üzemtervben pontosan szerepel, hogy korábban az ozsdolaiaké volt. A bíróságok azonban ezt a bizonyítékot sem vették figyelembe.— Újabb ellentmondás, hogy a Bákó megyei bizottság elismerte a székelyföldi tulajdonosok igényeit, a Vrancea és Neamţ megyei bizottságok már nem.

— Összesen több tízezer hektárnyi erdőkövetelésről van szó, ebből a háromszékieké legalább tízezer hektárt tesz ki. A vita régi, a Csíki Magánjavak történetét tanulmányozva láttam, hogy már az oszmán és osztrák birodalmak közt is dúlt. A határ ugyanis nem a hegygerincen, hanem a vízfolyások mentén húzódott, s ezt a túlsó fél gyakran vitatta. Amikor 1968-ban elcsatoltak székelyföldi településeket, akkor ezt a régi elvet módosították, és sok terület átkerült a moldvai megyékhez. Bákó megyével mégsem voltak különösebb gondok, ami azzal magyarázható, hogy a törvény egyértelmű, és ott is a magánerdészeti rendszerre való átállásban voltak érdekeltek. A kérdést politikai szinten is megbeszéltük velük, nem ellenkeztek. Kézdivásárhely erdeje Szaláncfürdő határában van, annyit kértek, hogy helyieket alkalmazzon az erdészet, amit meg lehetett érteni. Így sikerült Berecknek, Csomortánnak, Kézdialmásnak és Kézdivá­sárhelynek visszaszereznie, ami korábban az övé volt. Vrancea megyében azonban — kikottyintották politikus kollégáink — Marian Oprişan SZDP-s megyei tanácselnök már 2000-ben tanácskozásra hívott politikai pártállástól függetlenül mindenkit, és eldöntötték, hogy magyaroknak semmit vissza nem adnak. Jól felfogott érdekükben, mert 2000-ben és 2004-ben is azzal nyertek választást sok helyen, hogy a visszaszolgáltatást megtagadták. Például Tulnici-ban a mai polgármester elődje még megígérte a közbirtokosság elnökének, hogy támogatja igényüket, el is veszítette a választást, ellenfele pedig az említett megtagadással nyerte meg. Az ozsdolaiak tudják, átküldték megfigyelőjüket a választási kampány idejére. Láttam a dossziéjukat is: egyrészt hiányos, másrészt hamisítások vannak benne. Kollektív kérésük úgy néz ki, hogy felírták az egész falut, de nem mindenki írta alá, több név után ugyanaz az aláírás szerepel, másokat ugyanaz a kéz írta alá. Ráadásul a megyei földosztó bizottság nem értesítette döntéséről az érintetteket, az ozsdolai, berecki, gelencei közbirtokosságokat, egyházakat, magánszemélyeket... sokan vannak. A kiértesítés két éven keresztül nem történt meg, nehezen tudtuk végül kivájni az iratot tőlük, hogy beindulhasson a fellebbezés. A per előtt jártam Marian Oprişannál többedmagammal 2003 nyarán, megmondta a szemembe: nem adunk vissza semmilyen területet, mehettek perelni! Sietnünk kellett, ne fussunk ki a harmincnapos fellebbezési határidőből. Gelence is eljutott a galaci táblabíróságig, de aztán visszaléptek, nem folytatták az eljárást. Megvan a lehetőségük, hogy újrakezdjék, a 247-es törvény szerint az igényt újra be lehet jelenteni. Mi, mint lapjukban megjelent, most visszaigazolást kaptunk Strasbourgból, hogy iktatták kérésünket, ami megítélésem szerint azt jelenti, érdemi tárgyalásra számíthatunk.

Buktatók

Az földtörvény végrehajtásának ellenőrzé­sére terelve a szót, a polgármesterek és a helyi bizottságok felelősségét is szóba hoztuk a beszélgetésben. Tamás Sándor elmondta, azt remélte, az erdők visszaszolgáltatása ,,nem lesz olyan buktató, mint a földeké, amibe ne menjünk bele, soha nem fogjuk tudni kibogozni". Erdő ugyanis lenne elég, az mind az állam tulajdonában van, a 2000/1-es-es törvény pedig 2002-es és 2003-as módosításaival restitutio in integrumot tesz lehetővé a közbirtokosságoknak, egyházaknak, természetes személyeknek, önkormányzatoknak. ,,Erdő pedig van bőven, sőt, még marad is, mert az 1948-as állapotokból indul ki a törvény, a nagybirtokokat pedig már azelőtt államosították." Ehhez képest a törvény alkalmazása mégis akadozik, mert nem mindenki tudta úgy megoldani, mint a csernátoni polgármester. Csernátonban majdmindenkinek birtoklevele is van már, ráadásul a kiméréskor figyelembe vették a természetes határokat, és nem úgy jártak el, mint Kőváron, ahol tizenhat méter széles és két kilométer hosszú parcellákra hasították például az erdőt, ami jogilag és szakmailag is képtelenség. Ahol nincs birtoklevél, ott a tulajdonosok elesnek minden állami és egyéb támogatástól, ismert Szentlélek és Lemhény esete, utóbbi településen 2004-ig senkinek birtoklevele nem volt.

A helyi bizottságok mellett Tamás szerint akadályt jelentett a megyei erdészeti hivatal mentalitása, mely ,,minden apróságba belekötött", vezetői és alkalmazottai ,,ellenérdekeltként" viselkedtek. A harmadik visszahúzó tényező a prefektúra volt, mely 2004-ig ,,számunkra átokhivatal volt". Példaként felhozza, hogy négy településen, Bereckben, Ozsdolán, Martonoson és Papolcon a telekkönyvekben nem közbirtokosság szerepelt tulajdonosként, hanem a ,,proprietari rămaşi în indiviziune" vagy ,,coproprietari" (osztatlan tulajdonban maradt birtokosok) megnevezés, ami jogilag ugyanaz, de alkalmat szolgáltatott az akadékoskodásra. A korábbi prefektusok jogászai ezektől megtagadták volna a reprivatizációt, ,,amíg Demeter Jánossal együtt meg nem kerestünk egy befolyásos román politikust, aki másnap a prefektúrán azt mondta: e kérést meg kell oldani. Persze, nem véletlen, hogy ezek mind a legjobb minőségű és nagy erdőségeket jelentették."

Tamás úgy véli, az állami tulajdon negyvenvalahány-ezer hektárról kb. húszra csökkenhet a megyében a visszaadás nyomán, a kezdeti kilenc erdészeti körzet helyett ma négy működik, ami végül marad, az talán kettőre lesz elegendő, de az igazgatóság alighanem megszűnik. ,,Persze, azt a kilencet nagyrészt magyar szakemberek vezették akkoriban, de 2003-ra szinte minden magyar szakembert kisepertek, az utolsó Márk Miklós volt, akinek távoznia kellett."

Tamás a magánerdészetek híve: ,,Nem rejtettük véka alá, hogy az állami monopólium megszüntetése a célunk" mind a tulajdonjogban, mind a kezelésben. A következő időszak kérdése a gazdaságos működésé. ,,Az állami erdészeti hivatal még mindig azért erős, mert országos rendszerben gazdálkodik, és közel hatvan év befektetéseinek haszonélvezője. Számunkra azért kell a magánerdészetekkel szerződni — mondja —, mert aki az állammal szerződik, annak a befizetései esetleg Tulcea megyében kerülnek beruházásra. Azt szorgalmazom, mindenki lépjen át a magánerdészeti rendszerbe, mert a pénz csak akkor marad a megyében, tér vissza hozzánk."

Erdei utak, erdőtelepítések

A riporter szóba hozta, hogy Kézdialmáson panaszolták, az erdei utakat nem kapták még vissza. A képviselő úgy tudja, nem is kérték. ,,Sok pénzt lehetett már eddig is lehívni. Az erdőutak feljavítására kiírt programot szinte lekéstük, mert a tulajdonjog tisztázásában nagy lemaradások voltak. Kormányzati szerepünknek köszönhető, hogy ebbe, a pénzek irányításába beleszólhattunk. Utakra pályázatot is nyertek egyesek. Felső-Háromszéken átvették az erdei utakat Lemhényben, Bereckben, Ozsdolán. Mégpedig azért, mert a berecki magánerdészeti hivatal vezetője, Dumuţ János leült a polgármesterekkel, és összeállította a kormányhatározat-tervezethez csatolható dokumentumokat. Erdővidéken Egyed Csabát dicséri, hogy megtette ugyanazt. Illyefalván Sapard-pályázatot is nyertek, mert idejében léptek és tisztázták a tulajdonjogot."

Telepítés?

A Sapard-programban is volt pénz legelők beerdősítésére egészen a záródásig, azaz további öt-hat évre szólóan ún. degradált és erdőn kívüli területekre. ,,Nemcsak a kitermelésben van pénz, hanem a homok- és kőbányákban is, Hargita megyében fürdőhelyeket sikerült hasznosítani, de a fahulladékot és korpát is pénzzé lehet tenni, s itt környezetvédelem címen hívható le EU-s pénz, hogy ehhez visszakanyarodjunk." Nagyobb összegeket szán az unió környezetvédelemre, mint a mezőgazdaságra, számításba vehető a talajerózió megállítása, az erdők kipucolása, a vágterek rendbetétele.

Szirénének

A riporter végül a külföldi vásárlók mellett feltűnt külföldi bérlők ,,szirénénekéről" kérte ki a képviselő véleményét.— Azt mondták nekem, a haszon felét kínálják a közbirtokosságnak, s ez nem is tűnik rossz ajánlatnak számukra.

— Száz-százötven évvel ezelőtt Háromszéken a fakitermelő cégek mind zsidó vagy görög bérlők kezén voltak. A tulajdon székely, a bérlő más. A kitermelésben úgy nagyobb a haszon, ha bérletre épül, és nem kell az erdőápolással is bajlódni. Aztán, aki utolsónak marad, leoltja a villanyt. De a dolog attól függ, milyen szerződést kötnek. Negyven-ötven évre szóló szerződés például az üzemterv által előírt kitermelési lehetőséget is magában foglalhatja. Ő a hasznában érdekelt, de az erdővel mi lesz?

Jellemző, hogy nem a termelési ciklus egészére, százhúsz évre szólóak az ajánlatok, ezért esetükben a fokozott körültekintés ajánlatos. Sok cég pedig csak az EU-s pénzek lehívásában és felélésében érdekelt.

Hozzászólások
Szavazás
Önk kire szavaz az elnökválasztás második fordulójában?








eredmények
szavazatok száma 831
szavazógép
2007-06-20: Közélet - x:

Az új pénz ördöge

Tegnapi lapszámunkban tévesen írtuk, hogy az I. fokozattal és huszonöt év szolgálati idővel rendelkező óvónők és tanítók 250 lejt kapnak visszamenőleg három évre a ki nem fizetett plusz órákért, holott fejenként 2500 lejről van szó. Az elnyelt nullásért alulírott az érintettektől és az olvasóktól elnézést kér. (fekete)
2007-06-20: Közélet - x:

A Bolyai Tudományegyetem újraindítását kérik (A romániai magyar EP-képviselők)

A Bolyai állami magyar tudományegyetem újraindításának szükségességéről Kónya-Hamar Sándor, Kelemen Atilla és Szabó Károly által előterjesztett írásbeli nyilatkozat ismerteti a romániai magyar fiatalok számára rendkívül negatív beiskolázási számokat, kimondva, hogy a lakosság 6,6 százalékát kitevő 1,5 milliós magyar közösség négy, államilag finanszírozott egyetemre lenne jogosult.