Erdélyi magyar lapjaink mostanság sokat írtak a nyugati országokba dolgozni, pénzt keresni kitántorgó fiatal vagy középkorú szülőkről, a nagymamákra, rokonokra, esetenként csak ismerősökre bízott gyermekek sorsáról.
Arról, hogy legtöbben Olasz- és Spanyolhonban keresgélik az eurót, mert ott fizetik meg legjobban a napszámost, de a szakmunkást is.
A külföldön pénzt gyűjtők mintegy ötöde az Ibériai-félszigeten keresi boldogulását. A hatszázezer romániai közül sokan nem tudtak gyerekeik nélkül távozni, s a világ legtermészetesebb törvénye szerint magukkal vitték óvodás-, iskoláskorú gyermekeiket. Akik nélkül életüket el sem képzelik — és akiknek jobb jövője érdekében vállalták az újrakezdést. A sepsiszentgyörgyi T. házaspár is keményen hajtott reggeltől estig, de munkájuk értékével nem volt egyenes arányú a fizetés. Az itthon is szorgalmas, munkamániás szülők ezért döntöttek a kitelepedés mellett, s alapos tájékozódás-puhatolózás után kocsijukba ülve meg sem álltak a Valenciától délre fekvő Benidorm városáig. Erős munkabírásuknak köszönhetően viszonylag rövid idő alatt megteremtették a család anyagi alapját (az egy főre eső nemzeti jövedelem 14 860 USD spanyol földön — Romániában 1710 USD). Szabolcska és Abigél alkalmazkodott hamarabb a nyelvhez és a környezethez a tengerparthoz közeli La Nuncia óvodájában, iskolájában.
Egy icipici nézeteltérés akkor támadt, amikor I. János Károly király mostani alattvalói az Európai Unió megalakulásának 50. évfordulóját ünnepelték, s akárcsak nálunk, az eufóriás hangulatkeltésből a gyermekek, az iskolások is kivették részüket. De a szívélyes, vendégfogadó házigazdák — bár vannak nekik is katalán, baszk gondjaik — nem ismerik eléggé Európa népeinek történelmét, földrajzát. Így eshetett meg iskolai ünnepségen, hogy a nyolcéves székelymagyar, szőke fiúcska kezébe román zászlócskát adtak, s a szülők próbálták megértetni a spanyol pedagógusokkal, hogy nem minden Romániából érkezett család román nemzetiségű! A magyar piros-fehér-zöld színű zászlócska foglalt lévén, került a mentő ötlet: hogy a másodikos, jól tanuló Szabolcska lelkileg ne károsodjék, kezébe adták a még gazda nélküli luxemburgi zászlócskát, s ő olvashatta fel a Nagyhercegség három hivatalos nyelvének egyikén a megfogalmazott gyerekköszöntőt...
Lám, feleim, az eklatáns példa, hogyan lehet magyarnak megmaradni érzelemben, távol a szülőföldtől, Valencia autonóm körzetében, a Náu-foktól délre fekvő Benidorm közelségében, az európai népek olvasztótégelyében!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
