1913 őszén jutottam hozzá eddig való legjelentősebb építészeti megbízatásomhoz, éspedig ugyancsak egészen sajátos módon: a Háromszék vármegyei közkórház-építkezés tervezői és kivitelezésének művezetői munkafeladatához. E megbízatásomnak is különleges előtörténete van.
Háromszék vármegye évek óta tartó próbálkozás után hozzájutott azokhoz az anyagi eszközökhöz (a belügyminisztérium jóvoltából), amelyek lehetővé tették számára, hogy az elavult, primitív és szűk kórháza helyett új, korszerű kórházát megvalósítsa. E célból a belügyminisztérium (a vármegyék legfőbb szerve és patrónusa) illetékes műszaki osztályának vezetője, Bierbauer építészmérnök, műszaki főtanácsos elkészítette az új kórház terveit, és jóváhagyás, illetve elfogadás céljából elküldte Sepsiszentgyörgyre.
A vármegye illetékes bizottsága – elsősorban kórházi orvosszakértői, élükön az igazgató főorvossal: dr. Fogolyán Kristóffal, kifogásolták a kórház elhelyezését a város déli részén, poros és zajos országút mentén, Szemerja elővárosában, továbbá funkcionális megoldását korszerűtlenül egyetlen kaszárnyaszerű épülettömbben, és végül külső formáját is (Budapest nagykörúti vakolat-neoreneszánsz stílusát.). E kritika alapján a vármegye nem vállalta a tervet.
Viszont ugyanakkor javasolta a bizottság, hogy a kórház épüljön 1. a város központjához közelebbi, a régi kórház feletti tágas, keletre néző domboldalon; 2. a Bierbauer-tervnél korszerűbb megoldással: pavilonrendszerben; és 3. külső megjelenésében – rendeltetésén kívül – fejezze ki a székely város és a székely nép sajátos építő, formáló szellemét.
A vármegye vezető hatósága magáévá vállalta a bizottság kifogásait, valamint javaslatát, és a maga részéről felkért engem (levélben), hogy Fogolyán doktorral egyetértésben, az őáltala összeállítandó program alapján készítsem el a kórház-pavilonok vázlattervét, azok elhelyezését a terepen és a megfelelő úthálózat tervét.
A vármegye felkérése egyrészt meglepett (az előzményeket csak később tudtam meg), másrészt ambicionált is a probléma. Leutaztam természetesen Sepsiszentgyörgyre, és ott Fogolyán doktorral (akkor már – a múzeumi építkezés óta – jó barátommal és haláláig hűséges, jó emberemmel) együtt mindenekelőtt áttanulmányoztam a birtokában lévő néhány nyugat-európai kórházmegoldást, aztán megállapítottuk a különböző rendeltetésű pavilonokat, meghatároztuk azok helyiségeit és elrendezésüket, megállapítottuk az egyes pavilonok helyét a terepen, és végül a közlekedési hálózat lehetőségeit.
Aztán otthon Sztánán nagyon gondosan készítettem el a kapott adatok alapján az egyes pavilonok vázlattervét és kubatúrás építésiköltség-előirányzatát, valamint a helyszínrajzot, megfogalmaztam a műleírást, és az egész munkálatot elpostáztam Fogolyán doktornak azzal a kérésemmel, hogy azt adja át helyettem és nevemben a vármegye illetékeseinek, és referálja is úgy, ahogy jónak látja. (Önéletrajz)
