A választ egy ,,államtanácsos" írja alá, s nem túl biztató. Az RMDSZ-t veszi benne védelmébe, holott az írás nem a szervezetet támadta, hanem egy, a pedagógia és didaktika alapelveit megcsúfoló módszertant, valamint a román nyelv és irodalom mai iskolai oktatásának tanterveit és tankönyveit.A

jegyzet visszhangja — ismeretlen szülők kerestek meg, hogy megerősítsenek igazamban — arra kötelez, hogy ismételten leszögezzük: tanulók és szülők tízezreinek frusztrációját tettük szóvá, ráadásul több nemzedék tapasztalatát, a kérdés legfájóbb tanügyi gondjaink közé tartozik tehát, Szatmártól Csíkszeredáig, Nagybányától Szebenig minden magyarlakta helységben vitatják, és közös álláspont alakult ki a fő vonatkozásairól. Ez pedig abban foglalható össze, hogy a román — e számunkra olyannyira fontos nyelv — oktatása nem célszerű, mert nem eléggé gyakorlati beállítottságú, és nem beszélni tanít meg, hanem azt a tananyagot próbálja közvetíteni nem anyanyelven, amelyet a mi gyerekeinknek magyar órán kellene elsajátítaniuk. A románnal mint tantárggyal szemben egészen másak az elvárásaink, hibás és többszörösen elvétett tehát az a mai gyakorlat, melyet az államtanácsos úr levelében így foglal össze:

,,Köztudott, hogy a román nyelv oktatása a nyolcvanas évekig visszamenően első osztálytól érettségiig a román tagozatéval azonos tanterv és tankönyv alapján történt. Az RMDSZ munkájának köszönhetően a tanügyi törvény 1999-es módosítása folytán az általános iskola alsó (elemi) tagozatában a román nyelvet külön tanterv és tankönyv alapján, míg az általános iskola felső tagozatában azonos tanterv, de külön tankönyv alapján tanítják." A sajátos beállítottságú levél nem említi, hogy a középiskolában mind a tankönyv, mind a tanterv azonos ,,fără deosebire de..." anyanyelv.

Nos, a magyar közvélemény elvárása nyilván nem az elemiben megkezdett reform visszacsinálása, hanem folytatása, kiteljesítése. Mind az öt-nyolcadik, mind a kilenc-tizenkettedik osztályokban a többségiekétől elütő, a mi sajátos igényeinkhez alkalmazott (és nem mellesleg az államnak is hasznosabb) külön tantervet és tankönyveket kérünk. Ami persze jelenti az eltérő tananyag okán azt is, hogy a vizsgákon egészen másfajta tudást kérjenek számon a kisebbségi tanulón románból, mint azon, akinek az anya- és nemzeti nyelve, valamint műveltsége. A magyar pedagógusszövetség fogalmazása szerint: a román tanításának hatékonyságát úgy lehet növelni iskoláinkban, ha nem anyanyelvként oktatják, a mai gyakorlat akadályozza a nyelv elsajátítását.

Az RMDSZ ez irányú erőfeszítéseit méltányolva csak azt mondhatjuk: az első szerény eredményekkel beérni nem lehet, immár a döntő jelentőségű lépéseket sürgeti a közvélemény eme égető gondunkra, és a kormányzati pozíció erre több lehetőséget kell hogy kínáljon, mint az ellenzéki.