Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy makacs kis nyulacska. Ennek a makacs kis nyulacskának a nyakában szépen szóló ezüstcsengő függött. Ahányszor lépett a nyulacska, annyiszor csendült meg a nyakában a csengő, ahányszor pedig nem lépett, annyiszor nem szólalt meg a nyakában a csengő.
Meghívta egyszer a sógora a kis nyulacskát ebédre, s jóltartotta, ahogy illik. Mikor hazafelé tartott, a makacs kis nyulacska észrevette, hogy túl sokat evett, mert a hasa a földet súrolja. Körülnézett, hadd lám, hol szunyókálhatna egyet, míg a hasa leapad. Megpillantott az erdő szélén egy karcsú bokrot, fölakasztotta rá szépen szóló ezüstcsengőjét, maga pedig behúzódott alája a fűbe, s mindjárt el is nyomta az álom.
Reggel, hogy felébredt, néz erre, néz arra, hát a karcsú bokor sehol sincs, hanem egy sudár fát lát a helyén. Annak a sudár fának a legmagasabb ágán ott csillogott az ezüstcsengő. A makacs kis nyúl rászólt a nagy fára:
– Hallod-e, te sudár fa, add vissza az ezüstcsengőm!
Mire a sudár fa így válaszolt:
– Dehogy adom, minek adnám, jó lesz az nekem is.
– Ne legyen makacs kis nyúl a nevem, ha vissza nem adod! – mondta a kis nyúl, s rohant-rohant, amíg a fejszéhez nem ért. A fejszének ezt mondta:
– Hallod-e, te fejsze, menj a sudár fához, kérd vissza az ezüstcsengőt, s ha nem adja, vágd ki.
Mire a fejsze így válaszolt:
– Minek tenném, van nekem egyéb dolgom is!
– Ne legyen makacs kis nyúl a nevem, ha meg nem teszed! – felelt a kis nyúl, s rohant-rohant, amíg a sziklához nem ért. A sziklának ezt mondta:
– Hallod-e, te szikla, menj a fejszéhez, küldd a fejszét a sudár fához, ha nem megy, csorbítsd ki az élét.
Mire a szikla így válaszolt:
– Minek csorbítanám, van nekem egyéb dolgom is.
– Ne legyen makacs kis nyúl a nevem, ha meg nem teszed! – fogadkozott a kis nyúl, s rohant-rohant, amíg a bikához nem ért. A bikának ezt mondta:
– Hallod-e, te bika, menj a sziklához, küldd a sziklát a fejszéhez; ha nem megy, gurítsd bele a vízbe!
Mire a bika így válaszolt:
– Minek tenném, van nekem egyéb dolgom is.
– Ne legyen makacs kis nyúl a nevem, ha meg nem teszed! – fogadkozott a kis nyúl, és rohant-rohant, amíg a darázshoz nem ért. A darázsnak ezt mondta:
– Hallod-e, te darázs, menj a bikához, küldd a bikát a sziklához, s ha nem megy, csípd meg kegyetlenül.
Mire a darázs így válaszolt:
– Minek tenném, van nekem egyéb dolgom is.
– Ne legyen makacs kis nyúl a nevem, ha meg nem teszed! – fogadkozott a kis nyúl, s rohant-rohant, míg a varjúhoz nem ért. A varjúnak ezt mondta:
– Hallod-e, te varjú, menj a darázshoz, küldd a darázst a bikához, s ha nem megy, nyeld le azon nyomban.
Mire a varjú így válaszolt:
– Minek tenném, van nekem egyéb dolgom is.
– Ne legyen makacs kis nyúl a nevem, ha meg nem teszed! – fogadkozott a kis nyúl, és rohant-rohant, míg a macskához nem ért. A macskának ezt mondta:
– Hallod-e, te macska, menj a varjúhoz, küldd a varjút a darázshoz, s ha nem megy, tekerd ki a nyakát.
Mire a macska így válaszolt:
– Megtenném örömest, de két napja nem ettem, mozdulni sem bírok. Hozzál nekem tejecskét, s megteszem, amit kérsz.
Épp arra ment egy szolgáló egy dézsa tejjel. A makacs kis nyúl nagyot kiáltott: jaj, a farkas, itt a farkas! A szolgáló lecsapta a dézsát, s futásnak eredt. A makacs kis nyúl odavitte a dézsát a macskához. A macska megitta a tejét, s odaállt a varjú elé, és ezt mondta:
– Hallod-e, te varjú, menj a darázshoz, s küldd a darazsat a bikához, különben kitekerem a nyakad.
Mire a varjú így válaszolt:
– Megyek, megyek, hogyne mennék, megteszem.
Már ott is állott a darázs előtt, és ezt mondta:
– Hallod-e, te darázs, menj a bikához, küldd a bikát a sziklához, s ha nem megy, csípd meg kegyetlenül.
Mire a darázs így válaszolt:
– Megyek, megyek, hogyne mennék, megteszem.
Azzal már ott is állott a bika előtt, és ezt mondta:
– Hallod-e, te bika, menj a sziklához, küldd a sziklát a fejszéhez, s ha nem megy, gurítsd bele a vízbe.
Mire a bika így válaszolt:
– Megyek, megyek, hogyne mennék, megteszem.
Azzal már ott is állott a szikla előtt, és ezt mondta:
– Hallod-e, te szikla, menj a fejszéhez, küldd a fejszét a sudár fához, s ha nem megy, csorbítsd ki az élét.
Mire a szikla így válaszolt:
– Megyek, megyek, hogyne mennék, megteszem.
Azzal már ott is állott a fejsze előtt, és ezt mondta:
– Hallod-e, te fejsze, menj a sudár fához, kérd vissza az ezüstcsengőt, s ha nem adja, vágd ki!
Mire a fejsze így válaszolt:
– Megyek, megyek, hogyne mennék, megteszem.
Azzal már ott is állott a sudár fa előtt, és ezt mondta:
– Hallod-e, te sudár fa, add vissza az ezüstcsengőt, különben kiváglak.
Mire a sudár fa meglátta a fejszét, ijedtében minden ága, minden gallya megremegett. A nagy remegésben odafent a fa tetején megszólalt az ezüstcsengő. Csengett-csilingelt, csilingelt-csengett egész addig, amíg a sudár fa vissza nem adta a makacs kis nyulacskának.
– No látod, hogy megtetted – mondta a makacs kis nyulacska, azzal nyakába akasztotta az ezüstcsengőt, s most is ott viseli, ha csak el nem vesztette.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
