Aki Romániát valamelyest ismeri, csodával határosnak vélte, amikor tavaly novemberben – igaz, erős uniós nyomásra – a Ponta-kormány parlamenti vita nélkül, felelősségvállalással elfogadta a decentralizációs törvényt.
Már parlamenti szavazásakor is sok emberben élt a gyanúper, miszerint a hatalom birtokosai, maguk a törvény kezdeményezői sem nagyon kívánják a központ és vidék közti hatalommegosztást, a liberális tárcavezetők különféle ürügyekkel ki is vonták minisztériumaikat és az alárendelt megyei intézményeket e folyamat alól, s valójában csak a közegészségügyi intézményeket, mezőgazdasági igazgatóságokat, munkaügyi felügyelőségeket, sportlétesítményeket, kulturális igazgatóságokat adták volna önkormányzati hatáskörbe.
A szavazás után – mentendő, ami még menthető – az ellenzéki demokrata liberálisok és az államelnök az alkotmánybíróságot hívta segítségül e folyamat leállítására. És a hírek szerint az alkotmánybírósági szavazás is egyhangú volt (törhetjük fejünket, vajon a bordó taláros testület egyetlen magyar tagja miért is szavazott a decentralizálás ellen). A demokrata liberálisok és az államelnök aggályait már korábban nyilvánosságra hozták, egyik a tanácselnökök hatalmától féltette a polgármestereket, másik – mármint Traian Băsescu – a vidéki potentátok, kiskirályok túlzott hatalomösszpontosításától ijedt meg, de az igazság az lehet, hogy valójában a demokratikusabb, az állampolgárhoz közelebb álló decentralizált államirányítás bevezetését félték.
Bár az uniós csatlakozás után Románia vezetői szó nélkül átengedtek az Európai Uniónak és a nemzetközi pénzintézeteknek megannyi kompetenciát, most látszatra ugyan engedtek az unió nyomásának, hetvenszázalékos többséggel elfogadták a decentralizációs törvényt, de mintha abban bíztak volna, lesz majd egy felsőbb hatalom – mondjuk az alkotmánybíróság –, mely helyrebillenti a dolgokat. S a követelődző Európának elmondhatják: megpróbáltuk, de lám, nem ment.
Marad tehát – ki tudja, meddig – a hagyományos, központosított államberendezkedés. Bukarestből rendelkeznek elevenek és holtak fölött, még a kapusokat is pártajánlásra nevezik ki, tovább élnek és virágoznak a pártkapcsolatok, a központi kézi vezérlés, de ami legfontosabb: uralhatják, illetve tovább szipolyozhatják Erdélyt. Mert nem titok, amit e régió megtermel, azzal segítik ki a bajból Vranceát, Teleormant, Galacot, azaz egész Moldvát és Havasalföldet.
Erdély kilencven éve Románia fejőstehene, s még a román hatalom által úgymond szegénynek titulált Székelyföld is nettó befizető, azaz többet ad, mint kap az államtól.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
