Aki Romániát valamelyest ismeri, csodával határosnak vélte, amikor tavaly novemberben – igaz, erős uniós nyomásra – a Ponta-kormány parlamenti vita nélkül, felelősségvállalással elfogadta a decentralizációs törvényt.
Már parlamenti szavazásakor is sok emberben élt a gyanúper, miszerint a hatalom birtokosai, maguk a törvény kezdeményezÅ‘i sem nagyon kÃvánják a központ és vidék közti hatalommegosztást, a liberális tárcavezetÅ‘k különféle ürügyekkel ki is vonták minisztériumaikat és az alárendelt megyei intézményeket e folyamat alól, s valójában csak a közegészségügyi intézményeket, mezÅ‘gazdasági igazgatóságokat, munkaügyi felügyelÅ‘ségeket, sportlétesÃtményeket, kulturális igazgatóságokat adták volna önkormányzati hatáskörbe.
A szavazás után – mentendÅ‘, ami még menthetÅ‘ – az ellenzéki demokrata liberálisok és az államelnök az alkotmánybÃróságot hÃvta segÃtségül e folyamat leállÃtására. És a hÃrek szerint az alkotmánybÃrósági szavazás is egyhangú volt (törhetjük fejünket, vajon a bordó taláros testület egyetlen magyar tagja miért is szavazott a decentralizálás ellen). A demokrata liberálisok és az államelnök aggályait már korábban nyilvánosságra hozták, egyik a tanácselnökök hatalmától féltette a polgármestereket, másik – mármint Traian Băsescu – a vidéki potentátok, kiskirályok túlzott hatalomösszpontosÃtásától ijedt meg, de az igazság az lehet, hogy valójában a demokratikusabb, az állampolgárhoz közelebb álló decentralizált államirányÃtás bevezetését félték.
Bár az uniós csatlakozás után Románia vezetÅ‘i szó nélkül átengedtek az Európai Uniónak és a nemzetközi pénzintézeteknek megannyi kompetenciát, most látszatra ugyan engedtek az unió nyomásának, hetvenszázalékos többséggel elfogadták a decentralizációs törvényt, de mintha abban bÃztak volna, lesz majd egy felsÅ‘bb hatalom – mondjuk az alkotmánybÃróság –, mely helyrebillenti a dolgokat. S a követelÅ‘dzÅ‘ Európának elmondhatják: megpróbáltuk, de lám, nem ment.
Marad tehát – ki tudja, meddig – a hagyományos, központosÃtott államberendezkedés. BukarestbÅ‘l rendelkeznek elevenek és holtak fölött, még a kapusokat is pártajánlásra nevezik ki, tovább élnek és virágoznak a pártkapcsolatok, a központi kézi vezérlés, de ami legfontosabb: uralhatják, illetve tovább szipolyozhatják Erdélyt. Mert nem titok, amit e régió megtermel, azzal segÃtik ki a bajból Vranceát, TeleorÂmant, Galacot, azaz egész Moldvát és HavasÂalföldet.
Erdély kilencven éve Románia fejőstehene, s még a román hatalom által úgymond szegénynek titulált Székelyföld is nettó befizető, azaz többet ad, mint kap az államtól.
Önnek is fontos, hogy megbÃzható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? SzÃvesen olvas a háromszéki művelÅ‘dési életrÅ‘l, új könyvekrÅ‘l, szÃnházi elÅ‘adásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kÃnáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
