Addig a bíráknak el kell dönteniük, hogy kérik-e az időközben Magyarországra költözött Marosántól új lakcíme bejegyzését, vagy hivatalból rendelnek ki ügyvédet számára (megbízott vé­dőt nem nevezett meg), és távollétében folytatják le az eljárást. Vagy nélküle, mert az ő esetében májusban elévül az a vádpont, amelyért elítélték, így számára lezárulhat a per. Markó Attila volt ki­sebb­ségügyi államtitkárként és a (felfüg­gesztett börtönre ítélt) nyugdíjas Sliviu Clim volt igaz­ságügy-minisztériumi jo­gász­ként más, köz­tisztvi­selői besorolásba esik, ezért ők tovább folytatják a harcot felmentésükért. Markó elmondta: ha érdemi tárgyalásra kerül sor, kérni fogják, hogy újabb bizonyítékokat csatoljanak az ügyhöz, és több tanú kihallgatását is sze­retnék elérni. Ezt a Leg­felsőbb Ítélő- és Sem­mítő­szék visszautasította, de a ploieşti-i táblabíróságon más bírók vannak. Ez utóbbi illetékességének megkér­dő­jelezését egyébként még min­dig fontolgatják, hiszen az alkotmány szerint a parlamenti képviselők ügyeit csak a legfelsőbb bírói fó­rum tár­gyalhatja, és az alaptörvényben nem szerepelnek kivételek, tehát alkotmányossági óvással lehetne élni a per visszaküldését illetően; egy ilyen folya­modvány meg­alapozott­ságáról nem az alkotmánybíróság, hanem egy bíró dönt, amit Markó a hazai jogrendszer egyik, bár nem a legsúlyosabb furcsasá­gá­nak minősített. A per tehát – amelyről másodszor is úgy tűnt, hogy végkifejletéhez érkezett – még hosszú ideig elhúzódhat, és újabb váratlan fordulatokat is vehet.