Szabó Kati Sportcsarnok, kb. 170 néző. Játékvezetők: Ginel Anastase (Nagyszeben) és Adrian Suciu (Rm. Vâlcea). Sepsiszentgyörgy: Bodor–Váncsáné 4, Bartha 4, Lőrincz, Molnár 2, Kolumbán 6, Kristály, cserék: Mátis 2, Tasnádi 1, Sidó 1, Bardócz, Borbáth, Dészpa, Iordache. Beszterce: Balogh–Ţurcaş, Iliescu 2, Velentan 6, Kádár 8, Boiciug, Purhoi, cserék: Mardar, Buia 3, Andriţă 3, Sorodoc 2, Mândru, Săsărman.
Büntetőpercek: 8–10. Hétméteresek: 7–4 (értékesítve: 4–2).
Úgy kezdődött a mérkőzés, ahogy azt előre elképzeltük, vagyis a vendégek fölényével. S ez érthető is, hiszen a besztercei csapat a rangsor 5. helyén áll, a mi együttesünk sereghajtó, na meg aztán nem egészen 48 óra alatt két mérkőzést kellett játszania, s több száz kilométert utaznia... A fáradtság meg is látszott játékán. Szerencsére a vendégcsapat nem erőltette a játék ritmusát, nem a gólzáporos győzelemre utazott, hanem inkább minden kézilabdázójának játéklehetőséget adott. Így is a második félidő első huszonöt percében hét-nyolc gólos előnyt élvezett (40. perc: 10–17, 50. perc: 15–22, 55. perc: 16–24), az utolsó öt percre aztán teljesen kiengedett, s ekkor szépíteni tudott csapatunk. Mindent összegezve egy unalmas, középszerű játéknak voltunk szemtanúi. (áros)
