December 1-je rég elmúlt, a trikolór azóta ott lobog. Pedig nem szokványos a megoldás. Zászlónak nem nevezhető, mert hiányzik egy eleme, a zászlórúd. Bot nélküli lobogó is létezik, de azt árbocra vonják fel. Esetünkben sem rúd, sem árboc. Egyszerűen a román nemzeti színeket felmutató kifeszített, nagy méretű kelme látható.
Értjük jól, honnan fúj a szél! A politikai ellenfelek hónapokon át a prefektúra előtt parkoltattak egy SIC-táblát, a magyarázó felirattal: Terra Siculorum, hogy vegye észre az akkori román prefektus, a Szé­kelyföldön él. Most visszaüzen a mai román kormánymegbízott, itt Romániában vagyunk. Nem üzengetnünk kellene egymásnak, hanem megértően fordulnunk egymás felé. Tény, hogy a székely zászlóból a román hatalom csinált székely zászlót. Azaz, az állandó ellenkezés, tiltás hatására a magyarok csak azért is egyre több zászlót gyártottak és lobogtatnak.
A jelképek fontosak, hisz azzal jelezzük azonosságunkat. Éppen ezért nem kellene eljátszani hitelüket. Állami intézmények számára Romániában kötelező két-két román és európai uniós zászló kitűzése. Kettő és nem annál több, s főleg nem az épület homlokzatának eltakarását írja elő a jogszabály. Természetes lenne, ha a közigazgatási egységek, megyék, városok, községek ugyanúgy felvonhatnák saját lobogóikat, de annak ellenére, hogy ezt jogszabály nem tiltja, a Székelyföld területén a román hatalom gátolja. Kinek, minek árt az, ha a kormány által már elfogadott, a Hivatalos Közlönyben megjelent címerrel ékesített zászlót lenget a szél a megyeháza, városháza, illetve községháza homlokzatán?!
Bródy János Ha én rózsa volnék című slágerében azt mondja: „Ha én zászló volnék, sohasem lobognék, / mindenféle szélnek haragosa lennék, / akkor lennék boldog, ha kifeszítenének, / s nem lennék játéka mindenféle szélnek.” Érthető, hogy mit akart kifejezni a művész az elnyomás időszakában, s nálunk ez ma is érvényes, de a zászlónak éppen az a feladata, hogy lobogjon, legyen játéka a szélnek,  mutathassa, kit és mit jelképez.