Sok helyen a hamvazószerdát megelőző héten tartják a voltaképpeni farsangot, amely magyar nyelvterületen húshagyókedden éri el befejező tetőpontját. A farsang hazája Olaszország, az olasz, különösen a velencei farsang vagy karnevál utolsó hete manapság is a leghíresebb népünnepek közé tartozik.
A farsang évszázadok óta évente megismétlődő ünnepsorozat nagyon gazdag szokáshagyománnyal. Megelőzi a karácsonyi ünnepkör és követi a húsvéti ünnepkör, pontosabban annak kezdete, a húsvétot megelőző negyvennapos böjt. A hagyományok szerint ez az önfeledt mulatozás, dús lakomák időszaka, amikor búcsúzunk a téltől és köszöntjük a tavaszt.
Népszokások
A tél és a tavasz küzdelmét szimbolizáló, eredetileg pogány ünnepséget sikertelen üldözését követően végül a keresztény egyház is elfogadta, és keresztény elemekkel ruházta fel. Bár a farsang hazája Olasz­ország, a magyarok a német fasching szót vették át a karnevál helyett ezen időszak és a hozzá tartozó hagyományok megnevezésére. Nem kötődik hozzá jelentős vallási ünnep, alapvetően néphagyományokra épül. A farsangot a mulatozás, lakomák, vidámság, életöröm, szórakozás, bolondozás, tánc, bálok jellemzik, azaz az önfeledt ünneplés a húsvéti böjt előtt. A gazdag lakomákkal a természetet kívánták bőségre ösztönözni. Hagyományosan ilyenkor tartották az esküvőket is. A legismertebb farsangi népszokások: az asszonyfarsang, alakos játékok, farsangi jelmezek, köszöntők, farsangtemetés. Ehhez az ünnepkörhöz kötődik Magyar­országon az egyik legérdekesebb népszokás, a mohácsi busójárás is. Az ételek közül tipikusan a húsételek (mifelénk főként a kolbász), kocsonya, káposzta és a farsangi fánk (ezt Háromszéken hagyományosan disznózsírban sütötték!) terjedt el. A farsang utolsó napja húshagyókedd, és a másnap, hamvazó­szerda már a nagyböjt első napja. Ezt egy napra felfüggesztve, torkos- – vagy falánk- – csütörtökön elfogyasztották az összes maradék ételt (mai modern változata, amikor az éttermek kedvezményekkel várják a vendégeket egy kiadós lakmározásra, nem lesz ez másként idén sem, a sepsiszentgyörgyi vendéglők az elmúlt évek sikerein felbuzdulva idén is kedvezményes árakkal várják majd a vendégeket).
A farsangi időszak legjellegzetesebb édessége és egyben étele a fánk. Garantáltan még a legnagyobb akaraterővel rendelkezők sem bírják ki, hogy legalább ilyenkor ne csábuljanak el egy finom farsangi fánk kedvéért! Farsangkor fánkot kell enni, és illik házilag is készíteni! A jó hír az, hogy a bonyolultnak és kényesnek tartott szalagos fánkon kívül más fánkok is léteznek, érdemes változatosságot vinni a fánkrepertoárunkba.
A farsangi szokáshagyományokhoz tartozó farsangi fánk ugyan csábítóan finom édesség, elkészítésére mégis általában csak a bátrabbak vállalkoznak. A fánk alapesetben élesztős, édes kelt tészta, amelyet bő olajban kisütünk, és a tökéletes eredmény érdekében baracklekvárral töltünk. Termé­szetesen a különböző nemzeteknek is van saját fánkjuk, fánkmegfelelőjük, ilyen a német Berliner Krapfen, az amerikai donut, a francia beignet.
A legismertebb a szalagos fánk, amely nevét a barna süteményen körbefutó, a tökéletességet jelző fehér csíkról kapta. Ahhoz, hogy ez a szalag és a fánk is tökéletes legyen, bizony kell némi rutin és néhány fortély, például: kiváló és szoba-hőmérsékletű alapanyagok, megfelelő méret, bőséges és kellő hőmérsékletű olaj stb. A farsangi szalagos fánk általában vizespohár nagyságú, aranybarna színű, gömbölyded. Szintén ismert a csöröge- vagy forgácsfánk és a rózsafánk, ezek elkészítése némileg egyszerűbb, de szintén olajban sülnek.
Farsangi fánk
Hozzávalók: 50 dkg liszt, 1/8 l tej, 12 dkg puha vaj, 5 dkg élesztő, 2 tojás, 2 tojássárgája, 6 dkg cukor, egy csomag vaníliás cukor, csipetnyi só, 0,5 dl rum, egy citrom reszelt héja, a sütéshez olaj, a tálaláshoz porcukor, esetleg lekvár.
Elkészítése: Az élesztőt kevés langyos tejben feloldjuk, adunk hozzá egy keveset a kimért lisztből és cukorból. Ezt a tésztát meleg helyen, letakarva kelesztjük (kb. 30 perc). A maradék tejet a tojásokkal, tojássárgájákkal, sóval, rummal, cukorral, vaníliás cukorral, cit­romhéjjal elkeverjük. Hozzá­adjuk a megkelt tésztát és a maradék lisztet. Végül beledolgozzuk a puha vajat, és (lehetőleg géppel) alaposan összegyúrjuk. 15 percig pihentetjük. 5 dekányi adagokat kiveszünk a tésztából, enyhén lisztes kézzel golyóvá formázzuk, egymástól kellő távolságban lisztezett deszkára tesszük, majd a golyókat széles szájú vizespohár talpával egyformára lelapítjuk (kb. ujjnyi vastagra), konyharuhával letakarjuk, és meleg helyen ismét kelesztjük (legalább 30 perc). Nagyobb lábasban olajat forrósítunk. A fánkokról a konyharuhát sütés előtt 10 perccel levesszük, hogy a felszínük kissé megszáradjon, vagyis kérget kapjon. A meleg olajba tesszük a fánkokat, először a felső oldalukkal lefelé, és fedő alatt kb. 3–4 percig sütjük. A fedőt levesszük, megfordítjuk óvatosan a fánkokat, és a másik oldalon is világosbarnára sütjük (fedő nélkül). A fánkokat kivesszük az olajból, papír kéztörlőn lecsepegtetjük, porcukorral megszórva, esetleg lekvárral töltve tálaljuk.
Tippek
* Az összegyúrt tészta inkább híg legyen, mint kemény. * Az 5 dkg a tésztából kb. sárgabarack méretet jelent, elegendő egyszer lemérni, utána bízzuk a szemünkre az adagolást. A golyózás előnye a nyújtással-szaggatással szemben, hogy nem kerül felesleges liszt a tésztába, és szabályosabb lesz a fánk formája. * Aki ragaszkodik hozzá, ujjnyi vastagra nyújthatja a tésztát, és hagyományos fánkszaggatóval kiszaggathatja. * Szebb lesz a szalag a fánkon, ha a fánkok először olajba kerülő felszíne sütés előtt kérget kap. * Fontos, hogy a tésztát valóban meleg helyen kelesszük. A hozzávalók legyenek szoba-hőmérsékletűek. * Az olaj legyen kb. 160 fokos, azaz elég meleg, nem túl meleg, hogy a fánk átsüljön, ne csak barnuljon. Az olaj hőmérsékletét fakanállal ellenőrizhetjük, ha buborék képződik a nyél körül, elég meleg. Érdemes próbasütést végezni. * Ne hagyjuk felügyelet nélkül a fánkokat sütés közben.

DOMONKOS MIKLÓS
Schnitta-díjas éttermi mester
(a magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség honlapja)