Sepsiszentgyörgyön koncertezik a Marosvásárhelyi Állami FilharmóniaA zene az emberi lélek balzsama

– Egy meglehetősen mozgalmas, nehéz időszakban miként tud működni egy olyan nagy múltú művelődési intézmény, mint a Marosvásárhelyi Filhar­mónia? Szükségük van különleges pénzügyi manőverekre, vagy elsősorban a művészi munkára összpontosíthatnak?
– Tényleg nagyon nyugtalan időket élünk, sokszor az az érzésünk, hogy minden összezavarodott, nem lévén egy fontossági sorrend, a gazdaság pedig nem termel elég forrást olyan érzékeny és nagyon fontos ágazat számára, mint a művészet. De a művészetek – a mi esetünkben a hangok művészete – iránti igény alapvetően emberi, és az esztétikai örömről, illetve örömszerzésről nem mondhatunk le. A Marosvásárhelyi Állami Filharmónia több mint hat évtizede elégíti ki a vidék lakóinak eme lelki igényét a klasszikus zenei műfajok révén. Az intézmény a kezdetektől a megyei tanács fennhatósága alatt működött, és dicséretes az erőfeszítés, amellyel sikerült mind a hatvannégy hangversenyévadot sikerre vinni. Ehhez adódik hozzá kiváló kollégáim munkája, a három művészeti együttes – a szimfonikus zenekar, a vegyes kar és a Tiberius vonósnégyes – tagjainak hozzáállása, munkája.
– A klasszikus zenének is kell manapság „piacot” keresnie. Mennyi­­re kell megfelelni az ilyen jellegű követelményeknek?
– A piac kifejezés talán nem a legmegfelelőbb ebben a műfajban, mert miként említettem, a zene különleges lelki igénye az embernek. Persze, a klasszikus zene kicsit különbözik a többi műfajtól, megértéséhez kis energiát kell ráfordítania a hallgatónak is, és mindezt már zsenge korban meg kell tanulni, rá kell nevelni az ifjúságot. Ebben a családnak, de azoknak az intézményeknek is jelentős szerepük van, amelyek az emberi kiteljesedést szolgálják: az iskola és a templom. Egy civilizált társadalomban e három entitás együttes erőfeszítéseivel a zenei nevelés megvalósítható, hiszen az általános műveltséghez hozzá tartozik a zenei nyelvezet megismerése és megértése is. Ehhez igyekszünk mi is hozzájárulni, a marosvásárhelyi, és a Maros megyei iskoláknak is lehetőségük van diákcsoportokat szervezni, amelyek részt vesznek a rendszeres oktató és leckekoncerteken. Hiszen a filharmónia „piacát” végül is az évtizedek alatt így felnevelt  generációk adják.
– Változott-e, és ha igen, miért a filharmónia repertoárja?
– Az utóbbi időben a filharmónia ajánlata bővült, változatosabb lett, mint korábban, hiszen a heti rendszerességgel adott koncerteken a szimfonikus és vokál-szimfonikus művek mellett más műfajokat is játszunk, mint a koncert-opera, filmzene, szórakoztató zene, valamint népszerűek az eseményekhez kötött rendkívüli koncertjeink, az újévi, a szilveszte­ri, a szerelmesek napja tiszteletére adott vagy éppen a húsvéti és karácsonyi hangversenyünk. Tematikus hónapokat is tartunk, januárban a szórakoztató zene hónapját hirdettük meg, amikor könnyebb műfajokat is játszottunk, keringők, polkák, nyitányok, indulókat tűztünk műsorra.
– Milyen az intézmény szerkezete, hány hangversenyt tudnak adni egy évadban?
– Egy filharmóniához szükséges, összetett és teljes szerkezeti felépítéssel rendelkezünk, a szimfonikus zenekarunkat nagyra értékeli minden nálunk dirigáló karmester, a vegyes kar repertoárja a felvilágosodás korától a huszadik századi művekig terjed. Aztán a híres Tiberius kvartett, a fúvós oktett, rézfúvós kvartett, a Cantuale férfikvartett. Mindenik formáció színesíti repertoárunkat. Évente mintegy száz koncertet adunk a legkülönbözőbb műfajokban.
– Nagyon sok fiatal képzett muzsikus külföldre megy. Mit kellene tenni a tehetségek elveszítése ellen?
– Valóban nagyon sok tehetség elmegy az országból. Ahhoz, hogy a jelenség ne állandósuljon, megfelelő szintű és ösztönző fizetésekre lenne szükség, amelyek biztosítanák a felkészültségüknek megfelelő megélhetést a zenészek, előadók számára. Azt is tudni kell: egy előadónak 12–17 év felkészülésre van szüksége ahhoz, hogy szakmáját  magas szinten tudja művelni, nem beszélve a folyamatos gyakorlásról, a stresszről, a kikerülhetetlen versenyekről.
– Régóta nem koncerteztek Sepsiszent­györgyön. Megvál­to­zik ez az elkövetkező időszakban?
– Így igaz, elég hosszú idő eltelt azóta, hogy Sepsiszent­györgyön hangversenyt tartottunk, pedig itt nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy intenzív és állandó kulturális és művészeti élet legyen. A mostani meghívást nagy örömmel fogadtuk, s ha meghívnak, a jövőben is szívesen eljövünk, akár a zenekarral, akár a már említett művészeti együttesekkel. A kollégáim mind tehetségesek, komoly munkát végeznek, művészetükkel itthon és a világban a hazai és az egyetemes zenei értékeket közvetítik. Meggyő­ződé­sünk, hogy a zene a népek közös nyelve, amely megfelelő közegben minden emberi lélek balzsama lehet.