Kokárdás óvodások, kis és nagy diákok meneteltek hosszú sorokban tegnap délelőtt Sepsiszentgyörgy ’48-as emlékhelyeihez koszorúzni, hősi sírokra tettek szál virágot a helyi temetőkben, több iskolában pedig az osztálytermekben maradtak rövid műsorral emlékeztek meg az 1848–49-es forradalomról és szabadságharcról.
Incze Dániel Malomgát utcai sírjánál Erőss Botond, a Székely Mikó Kollégium történelem szakos tanára felidézte az 1848-as honvéd huszárszázados szerepét a forradalomban és szabadságharcban. Lapunk kérdésére mikós diákok beszéltek arról, mit jelent számukra március 15. Pünkösti Zsolt elmondta: „Azt látom, az utóbbi időben mintha gyengülne ennek a napnak a jelentősége, de azért látok a fiatalság körében reményt arra, hogy újra megerősítsék. Erre utal a március 13-i alternatív megemlékezés is, amelyen több száz diák vett részt.” Morár Ervin kifejtette: „Nekem a március 15. a közösségi megemlékezést jelenti. Azért érdemes ma is ünnepelni, hogy együtt legyünk, mert mi, magyarok együtt tudunk igazán boldogok lenni, mert tényleg igaz, hogy egy nemzet gyökerek nélkül olyan, mint egy fa gyökerek nélkül, vagyis élettelen. Csak a közös múltból tudunk tovább építkezni, a múlt üzenet a jelennek, hogy tovább tudjunk haladni a jövő felé.” Kocsis Réka hangsúlyozta: „Március 15. számomra a bátorságra emlékezés napja, mivel a forradalmárok vállalták a veszélyt, és önmagukat nem kímélve mindenki jólétéért harcoltak. Nem magukért, hanem a gyermekeik és azok leszármazottainak a jövőjéért kockáztatták életüket. Mintha ma az emberek nem éreznék elég erősen a súlyát 1848-nak, de még itt van közöttünk, és ugyanaz az értéke.”
